Istennél biztos kezekben

Heródes tehát elfogatta Pétert, börtönbe záratta, és tizenhat katonát rendelt az őrzésére. Az volt a terve, hogy majd a páska ünnepe után állítja a nép elé, és akkor ítélkezik felette. Mialatt Péter a börtönben raboskodott, a gyülekezet állandóan imádkozott érte.
Apostolok Cselekedetei 12. fejezet 4-5. versek



Tizenhat felfegyverzett római katona vigyáz egyetlen fegyvertelen halászra. Négy váltás, éjjel-nappal. Miért mozgósított Heródes ekkora haderőt Péter ellen? Mert a sötétség pontosan tudja, mekkora erő és elhívás van abban az emberben, akit meg akar törni.
Ha tényleg Krisztus követője vagy és Isten családjának tagja, a gonosz nem vesz téged félvállról még akkor sem, ha te magad épp végtelenül gyengének és kiszolgáltatottnak érzed magad.
Heródes biztosra akart menni. Terve volt, naptára volt: megvárni a pászka ünnepét, és utána végleg leszámolni vele. A rabbinikus hagyomány és a zsidó törvények szerint a szent napok alatt szüneteltek a nyilvános ítélkezések, így a király úgy vélte, ő szabja meg a határidőket és ő uralja a végkifejletet. Talán te is azt gondolod: " Na igen. Tipikus politikus. Azt hiszi minden és mindenki fölött áll."
Ismerős neked ez a szorítás? Amikor egy orvosi diagnózis, egy jogi papír, az anyagi teher vagy egy tönkrement kapcsolat látszólag kitűzte a maga határidejét a jövőd fölé? Úgy tűnik, a cellaajtó zárva, a túlerő négyszeres, és te tehetetlenül nézed, ahogy fogy az időd.
A történetben azonban van egy mindent eldöntő mondat: „Mialatt Péter a börtönben raboskodott, a gyülekezet állandóan imádkozott érte.”
1940 májusában, amikor a szövetséges csapatok teljesen beszorultak Dunkerque partjainál, és a pusztulás elkerülhetetlennek látszott, VI. György király nemzeti imanapot hirdetett. Egész Nagy-Britannia térdre borult. A hadtörténészek azóta is csodaként emlegetik, ami történt: a tenger hirtelen lecsendesedett, az ellenséges gépezet megtorpant, és több mint háromszázezer ember menekült meg a biztos halálból.
A látható világban Heródesnél voltak a láncok, a fegyverek és a hatalom. A láthatatlanban viszont egy maroknyi hívő imája csendben átírta a forgatókönyvet. Az eredeti szövegben az „állandóan” kifejezés a megfeszített, végsőkig kitartó erőfeszítésre utal. Nem udvarias, formai mormolás volt ez, hanem olyan könyörgés, amely a tehetetlenség mélyéből ragadta meg Isten trónját.
Lehet, hogy most te magad vagy a börtönben, és emberileg semmilyen kiutat nem látsz. Vagy egy szerettedért aggódsz, akit nem tudsz elérni. Ne feledd: a rácsok valóságosak, de a Mennynek nincs szüksége kulcsokra ahhoz, hogy ajtót nyisson. A túlerő csak a földről nézve végzetes.


IMA: Uram, te látod azokat a helyzeteket az életemben, ahol teljesen tehetetlennek érzem magam. Látod a rám nehezedő túlerőt, a zárt ajtókat és a határidőket, amelyek szorongatják a szívemet. Bocsásd meg, hogy sokszor a katonákat és a láncokat számolom ahelyett, hogy rád bíznám magam. Adj békességet a bizonytalanság kellős közepén, és taníts meg kitartóan imádkozni ott is, ahol emberileg minden veszve látszik. Hiszem, hogy a te kezedben van a sorsom és mindig te mondod ki életem felett utolsó szót. Jézus Krisztus nevében, Ámen.