Istennel a sötétségben

Saul útitársai úgy meglepődtek, hogy egy szót sem tudtak szólni. Csak álltak, mert a hangot ugyan hallották, de nem láttak senkit. Saul felállt a földről, de amikor a szemét kinyitotta, semmit sem látott. Ekkor kézen fogták, és úgy vezették Damaszkuszba. Ezután még három napig nem látott, és nem evett, nem ivott semmit. Apostolok Cselekedetei 9. fejezet 7-9. versek



Előfordult már veled, hogy egy óriási életrajzi fordulat kellős közepén álltál, és a körülötted lévők sejtettek ugyan valamit, de fogalmuk sem volt róla, mi történik a lelked mélyén?
1970-ben, az Apollo 13 katasztrófájakor a világ feszülten figyelte a rádióadás sercegését. Az emberek hallották a hangokat, látták a híreket, de csak az a három űrhajós tudta a sötét, fagyos kabinban, hogy valójában mekkora a tét. A kívülállók csodálkoztak, de a megrendítő átalakulást és a teljes kiszolgáltatottságot csak az éli át, aki benne van a helyzetben.
Nézzük meg pontosan ezt a néhány mondatot!
Saul útitársai ott állnak döbbenten. A hangot hallják, de nem látnak semmit. És itt van az első szembesítő igazság: lehetsz jelen egy isteni pillanatban úgy is, hogy teljesen kimaradsz belőle. Tapasztalhatod a jeleket, hallhatod az Igét, láthatod mások életének megváltozását, de ha nem hozzád szól a kijelentés, csupán néma szemlélő maradsz.
Volt olyan, hogy egy prédikációm után odajött valaki hozzám és diszkréten odasúgta nekem: " Ez az igehirdetése most nagyon silány volt. Nagyon gyengére sikeredett. Nem tudok semmit hazavinni belőle. (Magam is így éreztem. Olyan erőtlennek éreztem az egész üzenetet pedig teológiailag nem talált benne senki kifogást.)
Miközben tovább folytattam a gyülekezet tagjaival a kézfogást valaki könnyes szemmel odajött, hogy elmondja mennyire megérintette az üzenet és, hogy éppen erre volt szüksége.
Mi volt az igazság? Nos... Én tényleg gyenge voltam, de az Isten Igéje az Ő Szentlelke által tarolt. A Szent Szellemet ugyanis nem korlátozzák a mi gyengeségeink. Ha valakinek kész a szíve, az Ige elvégzi benne a kellő munkát. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne imádkoznék, ne készülnék fel egy-egy igehirdetésre vagy ne törném a fejem állandoan azon, hogy miként tudnám még hatékonyabban, még egyszerűbben, még érthetőbben elmondani Isten üzenetét.
Aztán Saul kinyitja a szemét — és sötétség fogadja.
Képzeld el ezt a fizikai és lelki állapotot. A férfi, aki engedélyekkel, határozott tervvel, kemény kézzel indult útnak, most nem tud megtenni egyetlen önálló lépést sem. Kézen fogva kell vezetni. Gyerekké vált a saját életében. Az önállóság álarca a porba hullott.
A legmélyebb rész azonban ez a három nap. Három nap látás nélkül, étel nélkül, ital nélkül.
A rabbinikus hagyományban és a Szentírásban a három nap mindig a gyökerekig hatoló átmenet ideje. A teljes leállásé. Saul nem kapott azonnal új feladatot. Nem kapott azonnal visszajelzést. Nem futhatott tovább a naptárja szerint. Isten kihúzta a talajt a lába alól, és beültette a sötétségbe, hogy megszabadítsa a saját elképzeléseitől.
A böjt itt nem vallásos teljesítmény volt, hanem a döbbenet természetes reakciója. Amikor Isten jelenléte betölti a teret, az emberi étvágy egyszerűen megszűnik. Amikor a lelked átrendeződik, a világi dolgok elveszítik az ízüket.
Gyakran pánikba esünk, ha Isten lekapcsolja a fényeket, és megállít minket. Azt hisszük, elvesztünk, mert nem látjuk a következő lépést. De tudnod kell: a sötétség nem mindig ítélet. Néha a sötétség az a szent műtő, ahol Isten új látást, meggyőződést, életcélt formál ki benned.
Ne siettesd a dolgokat! Ha most tehetetlennek érzed magad, ha mások segítségére szorulsz, ha elnémult körülötted a világ — ne próbáld erőltetni a dolgokat. Engedd, hogy a három nap csendje elvégezze benned a tisztítást. Ahol véget ér a te emberi erőd, ott kezdődik Isten igazi munkája.

IMA: Úr Jézus! Előtted állok, és beismerem, hogy rettegek a kiszolgáltatottságtól. Olyan nehéz engednem, hogy mások fogják a kezem, olyan nehéz megállnom a sötétben! Megszoktam, hogy a saját problémáimat nekem kell megoldanom és azokkal nem szabad másokat terhelnem. Könnyű nekem mások segítségére sietni, de nagyon nehéz másoktól segítséget kérni vagy azt elfogadni. De most elengedem ezt. Ha meg kell állnom, megállok. Ha csendben kell maradnom, csendben maradok. Tisztítsd ki a szívemből a büszkeséget, a rohanást és az emberi bizonyítási kényszert! Formálj át ebben a csendben, és adj olyan látást, ami nem a saját tervemből, hanem a te szent akaratodból fakad! Magasztallak Téged! Ámen.