Saul megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” Ő így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit üldözöl. De most kelj fel, menj be a városba. Ott majd megmondják neked, mit kell tenned.”
Apostolok Cselekedetei 9. fejezet 3-6. versek
Mi van akkor, amikor azt látod, hogy a világ legmagabiztosabb, legsikeresebb embere is egyetlen pillanat alatt a porba hullik?
Saul pontosan így ment Damaszkusz felé. Nem volt vesztes típus. Tanult volt, céltudatos, és meg volt győződve róla, hogy az ő látása a legtisztább. Az elődeinek, Gamálielnek, a híres tanítónak és a saját igazságának fényében járt. Az elődei is mind az Isten Ószövetségben írott Szavát tanulmányozták és rendkívül jól ismerték, de az értelmezésük hibás volt. Ismerős? Ugye mennyire hasonló a 21. századunk?
Például a házassággal, válással és újraházasodással kapcsolatosan ugyanazokat az Igéket olvassuk mindannyian. Mégis legalább 3 fő értelmezése van ezeknek az Igéknek és napjainkban naponta születnek egyre meredekebb és sajátosabb értelmezések is. A valóságban azonban nyilvánvaló, hogy mindegyik értelmezés nem lehet helyes vagy igaz. Az értelmezések közül pedig sajnos sokszor azt ragadjuk meg, amelyik nekünk kényelmesebb vagy a terveinkhez jobban illeszkedik. Majd ráragasztjuk a cimkét: " Ez Isten akarata. Rendelése." Utána pedig a lelki karambol fülsüketítő csattanására eszmélünk. És éppen ez volt a baja Pál apostolnak: a saját fénye vakította el. Azt hitte, hogy a farizeusok értelmezése az igazi és észre sem vette, hogy már nem Isten Szavát, hanem annak kétes és merev értelmezését istenítette.
Aztán hirtelen felragyogott egy másik fény. Ez már nem egy teológiai iskola bizonytalan értelmezésének pislákoló lámpása volt, nem is a fizikai napsugarak vakítása, hanem a Menny dicsősége. Saul pedig a földre esett.
Itt történik valami egészen megrendítő. Aki egy pillanattal korábban még életekről döntött, most a porban fekszik. És megszólal a Hang: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”
Figyeld meg Saul első kérdését: „Ki vagy te, Uram?”
Hányszor vagyunk mi is pontosan ebben a helyzetben? Harcolunk az életben, építjük a saját karrierünket, védjük a saját igazunkat, néha jogosan, néha nem jogosan haragszunk a körülöttünk lévőkre — és észre sem vesszük, hogy valójában Isten ellen küzdünk. Meg vagyunk győződve arról, hogy tudjuk, mit csinálunk, miközben fogalmunk sincs, Ki áll velünk szemben.
A lelked mélyén talán te is érzed ezt a belső feszültséget. Elfáradtál a folytonos bizonyításban. Eleged van abból, hogy mindig neked kell erősnek lenned, mindig neked kell megnyerned a vitákat. És most, ebben a pillanatban, Isten téged is megállít.
Jézus Krisztus válasza nem a bosszúról szól. Nem söpri el Sault. Nem azt mondja neki: " Te ostoba és csökönyös teremtményem. Most eljött a leszámolás ideje. Itt fogsz meghalni, mert vak voltál." Ehelyett azt mondja: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, és menj be a városba...”
Milyen felfoghatatlan kegyelem! Isten nem azért "húzza ki a szönyeget" a lábaid alól, hogy a porban tartson. Azért állít meg, mert szeret. A tekintetedet akarja a saját örökölt, tanult, hamis igazságaidtól elfordítani, hogy végre meglásd Azt, Aki az Élet.
Amíg csupán a tanulmányaid, tudásod, tapasztalataid vagy másoktól tanul igazságok fényében jársz csupán, vak vagy a lényegre. Amikor a porba hullasz Előtte, akkor kezdesz el látni.
Ne félj a földre esni. Ne félj bevallani, hogy tévedtél.A Sátán birodalmában ha valaki porba hull vége van. Isten birodalmában azonban a porból indulnak a legszebb újjászületések. Emlékezz csak a teremtésre. Jézus nem eltiporni akar, hanem beállítani — de már nem a saját utadra, hanem az Ő örök tervébe.
IMA: Úr Jézus, itt vagyok! Beismerem, hogy oly sokszor a saját fejem után mentem. Azt hittem, mindent jól látok, miközben a saját meggyőződésem vakított el. Köszönöm, hogy nem hagytad, hogy a vesztembe rohanjak! Köszönöm, hogy szeretsz annyira, hogy megállíts! Porba hullok előtted, és most először nem a magam igazát akarom védeni. Bocsásd meg a vakbuzgóságomat, a gőgömet és a saját harcaimat! Uram, ki vagy te? Mutasd meg magad nekem! Vedd el az én hamis fényemet, és tölts meg a te világosságoddal. Kelj fel az életemben! Nem akarok többé ellened küzdeni. Igent mondok a te hívásodra, átadom a kormányt, és követlek téged! Minden dicsőség a Tied, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése