Apostolok Cselekedetei 9. fejezet 1-2. versek
Történt egyszer a 20. század elején, hogy egy fiatal, rendkívül tehetséges mérnök hónapokig dolgozott egy hatalmas projekten. Nappalokat és éjszakákat tett rá. Nem aludt, elhanyagolta a családját, a végsőkig kimerítette magát. Amikor a gépezet végre elkészült és beindult, kiderült valami megrendítő: a számítások legelején elvétett egy apró előjelhibát. A gép tökéletesen működött, brutális erővel, precízen — de teljesen rossz irányba forgatta a fogaskerekeket, és elpusztította az anyagot, amit meg kellett volna munkálnia.
Hányszor éljük meg ugyanezt a saját életünkben?
Saul története a damaszkuszi úton nem egy lusta, közömbös emberről szól. Saul nem egy kényelmes fotelben ülő kritikus volt. Olyan ember volt, akinek égett a szíve. Buzgó volt. Szenvedélyes. Éjszakába nyúlóan tanulmányozta a Tórát, ismerte a törvény minden betűjét, a bölcsek magyarázatait. Ha megkérdezted volna tőle, miért megy Damaszkuszba, tiszta lelkiismerettel felelte volna: „Istenért teszem! Megvédem az igazságot!”
Ő az a fajta személy, akire a mai multi cégek vadásznak. Azt sem bánják, ha az illető még nem rendelkezik tudással azon a területen amelyre embert keresnek, mert ezeknek a cégeknek a fejvadászai azt vallják, hogy azt a hozzáállást, amivel Saul is rendelkezett nem lehet tanítani. Ez vagy megvan valakiben vagy nincs meg. A megbízhatóságot, a megszállott céltudatosságot, azt, hogy addig nem állok meg, amíg el nem érem a kijelölt célt. Ezek a cégek azt mondják, hogy mutass nekünk ilyen embert, a tudást mi biztosítjuk neki.
Ezek az emberek rendszerint a munka megszállottjai, általában haza kell "zavarni" őket a munkahelyről, mert annyira belemerülnek az adott feladatokba, rendkívül kreatívak, addig nem állnak meg, amíg nem oldanak meg egy problémát és ha megoldják máris új célt tűznek ki maguknak, mert ez lelkesíti őket. Ebből fakadóan hamar menetelnek előre a ranglétrán és gyorsan elérik azt az életmódot, gazdagságot, amiről a fotelhuszárok egész életükben álmodoznak, közben előre kifogásokat gyártanak saját maguknak és másoknak, hogy ők miért nem értek el még semmi érdemlegest az életükben és rettenetes irigységgel és gyanakvással tekintenek a fent említett magas teherbírású, teljes sebességi fokozaton működő emberekre. A fejvadászok azt mondják, hogy ezeknek egy gyenge pontja van: maximum 20 éven belül teljesen kiégnek. Addigra viszont rendszerint tetemes vagyonra tesznek szert így "nyugdíjba vonulhatnak", a cég pedig keres mást helyettük.
Ha vezető vagy és jót akarsz, ne rakj egy csapatba egy Saulhoz hasonló mentalitással rendelkezőt és egy átlagos vagy átlagon aluli ambícióval rendelkező személyt. A Saulhoz hasonló vezetők rendkívül jól tudják kezelni az átlagos ambícióval rendelkezőket beosztottként, de munkatársként vagy vezetőtársként sosem lesznek jó csapat.
Saul tehát menetelt a sivatagon át, levelekkel a kezében, teli szenvedélyes tettrekészséggel és dühhel. Csak a célja lebegett a szeme előtt és az, hogy addig nem állhat meg, amíg el nem éri azt. De a lelke mélyén – még ha nem is tudta szavakba önteni – egy óriási belső feszültség tombolt. Mert a túlméretezett vallásos buzgalom mögött gyakran egy görcsös bizonyítási kényszer rejtőzik. Az a belső félelem, hogy ha nem teszek meg mindent, ha nem harcolok keményebben, ha nem szorítom össze a fogam, akkor nem vagyok elég jó.
Saul nem látta, hogy az Isten iránti buzgalma valójában emberi rombolássá vált. Azt hitte, Istent szolgálja, miközben Isten gyermekeit üldözte.
Talán veled is megtörtént már. Meg vagy győződve róla, hogy az igazadért harcolsz. A családban, a munkahelyeden, a gyülekezetben. Összeszorított foggal mész előre. Odaszánt vagy, nem sajnálsz időt, energiát. És mégis: békesség helyett feszültség van körülötted. Gyűlölet, kirekesztés és sebek maradnak a nyomodban.
A tragédia az, hogy nem az energiáddal van a baj. Nem az elszántságoddal. Hanem az iránnyal.
Amikor vakon rohansz a saját igazad után, észre sem veszed, hogy a meggyőződésed börtönné válik. Saul kezében ott voltak a hivatalos levelek. Megvolt a felhatalmazása. Minden jogi és vallási érv az ő oldalán állt. És mégis, a szíve tele volt fenyegetéssel és dühvel. Mert amikor az ember a saját szentnek hitt harcát vívja Isten jelenléte nélkül, a buzgalom mindig mérgezővé válik.
De tudod, mi ebben a jó hír?
Isten nem vetette meg Saul szenvedélyét. Nem azt mondta neki a damaszkuszi úton, hogy „te egy használhatatlan, tudatlan, vakbuzgó, értéktelen ember vagy”.
Éppen úgy ahogyan a fejvadász cégek is azt mondják: " Mutass nekünk egy szenvedélyesen, meggyőződéssel dolgozó embert és ne bánd, hogy nincs meg a megfelelő tudása vagy iránya. Ezt mi helyretesszük benne és mindenki jól fog járni. Ő is, mi is."
Isten nem törte össze az energiáját. Ehelyett megállította, és átirányította azt. Ugyanaz a lendület, amivel Saul rombolt, később népeket és nemzeteket épített fel, amikor találkozott a feltámadt Krisztussal.
Ne pazarold az életedet a rossz irányba forgatott fogaskerekekre. Ne a saját igazad, a saját sérelmeid vagy a saját igazságérzeted hajtsa a lépteidet.
Engedd, hogy Jézus Krisztus megállítson azon az úton, ahol most épp gőzerővel rohansz. Állj meg egy pillanatra, és tedd le a meggyőződéseid „hivatalos leveleit”. Isten nem azt akarja, hogy kiégj a saját harcaidban. Olyan erőt akar adni neked, ami nem rombol, hanem gyógyít.
Végül, a másik véglet pedig talán még veszélyesebb: a kényelmes, csendes alkuk világa.
Gyakran áltatjuk magunkat azzal, hogy a béke kedvéért engedünk az Isten szavának tisztaságából. Legyintünk egyet, és azt mondjuk: „Úgyis mindegy, nem éri meg a konfliktust, az Isten pedig úgyis kegyelmes.” Mosssuk kezeinket, mint Pilátus, és úgy teszünk, mintha a gyávaságunk valójában szeretet és elfogadás lenne. De ne csapd be magad: a legkisebb ellenállás útja nem Krisztus követése, hanem a saját kényelmünk imádata. Az igazság nélküli „béke” nem békesség, hanem lelki eltunyulás, ami észrevétlenül pusztítja el a hited gyökereit. Jézus sosem kért arra, hogy a világ szimpátiájáért eladd az Ő örök igazságát — mert a megalkuvás ára mindig a te saját lelked békéje.
IMA: Uram, vallom előtted, hogy oly sokszor rohanok vakon a saját utamon! Azt hittem, neked szolgálok, miközben csak a saját igazamat hajszoltam. Bocsásd meg, amikor a buzgalmam mögött gőg, harag és bizonyítási kényszer volt. Állíts meg most! Elég volt a rombolásból, elég volt a belső feszültségből! Lépj be az életembe, és fordítsd meg az léptemet! Formáld át az energiámat, a tenni akarásomat szent szeretetté. Nem akarok többé emberek ellen harcolni, nem akarok sebeket hagyni magam után. Megadom magam neked, Jézus! Óvj meg engem a gyávaságtól, a kényelem imádatától, a személyválogatástól és a Te szent igazságaidnak a kiárusításától is akár barát, akár rokon, akár más érdek akarna efelé sodorni. Fogadd el a szívemet, vegyél át minden irányítást, és használj engem a te országod építésére! Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése