Az élő hit félreteszi az akadályokat

Amint tovább haladtak, egy vízfolyáshoz értek. Ekkor az etióp főember megszólalt: „Nézd csak, ott a víz! Szeretnék bemerítkezni. Van-e valami akadálya?” Akkor a főember megparancsolta, hogy álljanak meg. Mindketten belementek a vízbe, és Fülöp bemerítette a főembert. Amikor feljöttek a vízből, az Úr Szelleme hirtelen elragadta Fülöpöt. Az etióp főember nem is látta többé, mégis boldogan folytatta útját. Fülöp pedig Azótosz városában találta magát, majd onnan továbbmenve minden városban hirdette az örömüzenetet, amíg Cézáreába nem érkezett.
Apostolok Cselekedetei 8. fejezet 36-40. fejezet



A 16. századi anabaptista mozgalom úttörői pontosan ezt a szomjúságot és szabadságot ismerték fel. Bátor emberek voltak, akik az életükkel fizettek a meggyőződésükért. Ők merték először kimondani a reformáció után: az Istenhez fűződő kapcsolat nem politikai kényszer, nem állami rendelet és nem is automatikus belépő. A hit és a lelkiismeret szabadsága azt jelenti, hogy minden embernek joga van önként, tudatosan dönteni Krisztus mellett. Sokan gyermekként részesültünk a keresztségben, szeretettel gondolunk vissza a keresztszüleinkre, de eljön a pillanat, amikor a mások hite már nem hordoz el. Amikor saját döntést kell hoznunk. Krisztus magabiztosan, felnőttként lépett a Jordán vizébe – és nekünk is felnőttként, személyes elhatározásból kell követnünk Őt.
Amikor Fülöp meglátta a vízfolyást a sivatag közepén, nem kezdett el teológiai vitákat folytatni. Nem állított fel bürokratikus vagy egyházfelekezeti akadályokat. Nem mondta azt: „Előbb gyere el hat alkalommal a gyülekezetbe, végezz el egy egyéves tanfolyamot, és majd utána beszélünk a bemerítésről.”
Félreértés ne essék: a tanítás és a felkészítés fontos. De hányszor láttunk már embereket, akik végigülték az egyéves katekézist, kívülről fújták az alaptantételeket, mégis, amikor eljött a próbatétel ideje, hátat fordítottak Krisztusnak? És hányszor láttunk másokat, akik minimális teológiai tudással, de izzó, élő hittel indultak el – és ha el is estek, ha el is bátortalanodtak, a Krisztusban vetett élő hitük mindig talpra állította őket!
A főember megkérdezte: „Van-e valami akadálya?” Fülöp válasza egyértelmű volt: semmi.
Amikor Abraham Lincoln az amerikai polgárháború legnehezebb éjszakáin a Bibliát forgatta, egy barátja megkérdezte tőle, mit keres benne. Lincoln csak ennyit felelt: „Azt a biztos pontot, amit sehol máshol nem találok a világban.” Az etióp férfi pontosan ezt a biztos pontot találta meg azon a sivatagi úton.
Néha mi magunk emelünk láthatatlan falakat Isten és az emberek közé. Azt gondoljuk, hogy előbb meg kell változnunk, helyre kell hoznunk az életünket, fel kell mutatnunk egy hibátlan bizonyítványt ahhoz, hogy közeledhessünk Hozzá. De a kegyelem nem így működik! A kegyelem nem feltételekhez kötött jutalom, hanem mentőöv a haldoklónak. Az etióp főember nem azért merítkezett be, mert már mindent tökéletesen megértett, hanem mert felismerte: Jézus az egyetlen, aki betöltheti a benne tátongó űrt. Meghallotta az örömhírt, elhitte, és azonnal megtette az első lépést.
És figyeljük meg, mi történt ezután! Miután kijöttek a vízből, Fülöp eltűnt. Az etióp férfi nem esett kétségbe, nem kérdezte, hol a mentorja. A Biblia azt mondja: „boldogan folytatta útját.”
A valódi hit nem emberhez kötődik. Fülöp csak egy jelzőtábla volt az úton, aki Krisztusra mutatott. Bár Isten kétségkívül kirendelte mellé is a megfelelő testvéreket, akik később segítették a növekedésben, a lényeg átment: amikor a kapcsolatod Istennel valósággá válik, már nem függsz a külső körülményektől. Egyedül is tudsz boldogan menni az utadon, mert már Tudod, kihez tartozol.
Van ma valami az életedben, ami visszatart? Egy régi sérelem, egy gyötrő bűntudat, vagy az a téves gondolat, hogy „még nem vagy elég jó” Istennek? Ne várj a tökéletes pillanatra. A sivatag kellős közepén is fakadhat életadó víz.

IMA: Atyám! Megfáradtam abban, hogy mindig a tökéletes pillanatra, a hibátlan körülményekre várjak. Olyan sokszor emeltem magam köré falakat a saját félelmeimből, a vallásos elvárásokból és a hibáimból. De ma megállok előtted! Uram, Te látod a lelkem mélyén lévő szomjúságot, amit semmilyen világi siker vagy emberi elismerés nem tud betölteni. Nem várok tovább! Elfogadom a Te ingyen való, feltétel nélküli kegyelmedet. Légy Te az életem egyetlen biztos pontja! Mosd el a bűneimet, törd össze a kétségeimet, és tölts meg azzal a kirobbanó, megállíthatatlan örömmel, amellyel ez az etióp férfi folytatta az útját! Nem emberekben bíztam, Hozzád tartozom. Adj bátorságot, hogy megtegyem az első engedelmes lépést, és megállíthatatlanul kövesselek Téged! A názáreti Jézus Krisztus hatalmas nevében, Ámen!