Lelkedet megelevenítő Isten

Miközben Péter még beszélt, a Szent Szellem leszállt mindenkire, akik Pétert hallgatták. A zsidó hívők, akik Péterrel együtt jöttek, elcsodálkoztak azon, hogy Isten a más nemzethez tartozóknak is adta a Szent Szellem ajándékát, mert hallották, hogy azok más nyelveken szólnak, és Istent dicsérik. Ekkor Péter azt mondta: „Senki sem tilthatja meg nekik, hogy bemerítkezzenek, hiszen ők is ugyanúgy megkapták a Szent Szellemet, mint mi!” Így azután Péter úgy rendelkezett, hogy Kornéliusz, meg a rokonai és barátai mind merítkezzenek be Jézus, a Messiás nevébe. Így is történt. Azok pedig kérték Pétert, hogy maradjon velük még néhány napig.
Apostolok Cselekedetei 10. fejezet 44-48. versek



Néha Isten nem megvárja, hogy befejezd a szónoklatot, hanem egyszerűen közben cselekszik. Minden őszintén szolgáló igehirdető vágya ez.
Péter még épp benne volt a beszéde sűrűjében. Rendszerezte a gondolatokat, lépésről lépésre haladt a logikus levezetéssel. De miközben a szavak még a levegőben lebegtek, Isten nem várta meg a zárógondolatot, sem a felhívást a megtérésre: a Szent Szellem leszállt mindenkire, akik a beszédet hallgatták. Ó de csodálatos megtapasztalás. Repes a szívem ha erre gondolok. Olyan sok szomjazó, bolyongó, elkeseredett, reménytelen, kiüresedett kereszténnyel vannak tele az egyházfelekezetek, akiknek egyedüli reménységük a tiszta evangélium és a Szentlélek megelevenítő jelenléte.
A zsidó hívők, akik Péterrel érkeztek, szó szerint lefagytak. Csodálkoztak, döbbenten álltak. A beidegződéseik szerint ugyanis létezett egy szigorúan megszabott sorrend. A rabbinikus gondolkodásban és a hagyományban a szentséghez vezető útnak megvoltak a maga lépcsőfokai: előbb jön a rituális megtisztulás, a formális átállás, a szabályok hiánytalan betartása, és majd csak legvégül – talán – a mennyei jelenlét.
Isten azonban átugrotta az emberek által gondosan megalkotott sorrendet. Istent nem tudja megkötni a világ összes rabbija vagy lelkipásztora. A Szent Szellem nem várta meg, hogy a jelenlévők levizsgázzanak teológiából. Nem kérte el a származási lapjukat. Nem ajánlott fel nekik x lépésből álló tanfolyamot sem. Isten meglátta a nyitott, éhes szíveket abban a szobában, meglátta, hogy a Krisztus örömhírét élő hittel társították és azonnal betöltötte őket.
Emlékszem, hogy amikor a gyerekeim születtek olyan öröm töltött be, hogy sírtam örömömben és még fényképezni is elfelejtettem őket. Minden alkalommal a szülésznő hívta fel a figyelmemet arra, hogy fényképezést ne mulasszam el.
Milyen csodálatos az az öröm, amikor ott lehetsz és saját szemeddel láthatod, hogy egy vagy több ember újjászületik. Amikor szavak sem kellenek és tudod, látod, hogy Isten dolgozik. Szabadít, helyreállít és újjá tesz.
Ugyanakkor nincs kiábrándítóbb annál, amikor valaki élő hit nélkül, valódi döntés nélkül, más embereknek való megfelelésből vagy hagyományból jelentkezik a bemerítésre stb.
Ne próbáld keretek közé zárni Istent az életedben, környezetedben. Nem fog menni. Csak azt éred el, hogy te magad válsz a saját kereted foglyává az Istent pedig elveszíted.
Ez a kísértés úgynevezett karizmatikus és nem karizmatikus hivőknél egyaránt megfigyelhető. "Isten csak így, csak ekkor cselekedhet... Ha nem szóltál nyelveken nem volt igazi a megtérésed. Hol olvasod, hogy itt a pogányok szóltak nyelveken? Ha nem sírtál, akkor nem volt igazi a megtérésed... Ezt hol fedezzük fel itt?"
A vezetéstudományban jól ismert az úgynevezett „fejlődési csapda” jelensége: amikor a rendszerek és a szabályok annyira merevvé válnak, hogy a szervezet képtelen felismerni a valódi áttörést, mert az nem a megszokott csatornán érkezik.
1977-ben a Kodak mérnökei megalkották az első digitális fényképezőgépet. A cég vezetősége azonban elutasította a technológiát, mert az nem illett bele a hagyományos, filmtekercsekre épülő üzleti modelljükbe. Ragaszkodtak a megszokott sorrendhez és a régi szabályokhoz. Néhány évtizeddel később a saját makacsságuk döntötte romba a birodalmukat.
A hívő ember legnagyobb kísértése ugyanez: amikor a saját vallásos sablonjaink fontosabbá válnak, mint Isten friss, élő munkája.
Péter azonban nem esett ebbe a csapdába. Amikor látta, hogy Isten már elvégezte a lényeget, nem állt be a változás útjába. Megértette a döntő igazságot: ha Isten elfogadott valakit, nekem nincs jogom feltételeket szabni.
Nem azt mondta, hogy „várjunk még pár hónapot, teszteljük őket”, hanem azonnal átlépte a dogmatikus gátakat: „Senki sem tilthatja meg nekik, hogy bemerítkezzenek!”
És nézd meg a történet csodálatos, csendes lezárását: a római tiszt és a zsidó apostol nem rohant tovább. Péter ott maradt velük még néhány napig. Asztalhoz ültek. Együtt ettek. Megszűnt a gyanakvás, feloldódott az évszázados idegenség. Ahol a Szent Szellem megjelenik, ott a kirekesztés helyét átveszi az igazi, mély közösség.
Néhány gyakorlati igazság, amit magaddal vihetsz ma:
Isten nem a te forgatókönyved szerint cselekszik: Ne szabd meg Istennek, hogyan és mikor munkálkodjon az életedben vagy a szeretteidben! Ő képes felülírni a legreménytelenebb helyzeteket is egyetlen pillanat alatt.
Ne állj a kegyelem útjába! Van valaki a környezetedben, akit már leírtál? Aki felett eltörted a pálcát? Isten ma arra emlékeztet: a kegyelemnek nincs előfeltétele. Ha Isten megbocsátott neki, te se hordozz haragot!
Tudj közösséget vállalni! Péter nemcsak kioktatta őket, hanem velük maradt. Az igazi kereszténység nem elméleti igazságok hangoztatása, hanem az életünk megosztása másokkal.Ahol jelen van Isten Szentlelkének egyesítő jelenléte ez természetes következmény, ahol pedig nincs, lehetetlen és elérhetetlen álomnak tűnik.

IMA: Ó drága Mennyei Atyám! Könyörülj a Te egyházadon, gyermekeiden. Elfelejtettük a lényeget. A Te Szentlelked drága jelenléte nélkül erőtlenek, nevetségesek és hulla merevek vagyunk.
Köszönöm, hogy a te kegyelmed ingyenes és határtalan. Töltsd be a szívemet a te Szent Szellemeddel! Adj nekem olyan látást, mint amilyen Péteré volt: hogy felismerjem a te munkádat ott is, ahol legkevésbé számítok rá, és ne gátja, hanem csatornája legyek a te elfogadó, üdvözítő szeretetednek!
Jézus Krisztus nevében, Ámen!