Mikor végre haza érkezel...

Amikor Saul Jeruzsálembe érkezett, szeretett volna a tanítványokhoz csatlakozni. De azok féltek tőle, mert nem hitték el, hogy ő is Jézus tanítványa lett. Csak Barnabás barátkozott vele, és elvitte az apostolokhoz. Elmagyarázta nekik, hogyan látta meg Saul az Urat az úton, hogyan szólt hozzá az Úr, és hogy Damaszkuszban Saul milyen bátran beszélt Jézus nevében.
Így azután Saul is a tanítványok közé tartozott, szabadon járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran beszélt az Úr nevében. Gyakran beszélgetett, sőt vitatkozott a görög kultúrát követő zsidókkal, akik viszont azt tervezték, hogy meggyilkolják őt. Amikor a testvérek ezt megtudták, elvitték Sault Cézárea városába, és onnan továbbküldték Tarzuszba.
Apostolok Cselekedetei 9. fejezet 26-30. versek



Saul megérkezett Jeruzsálembe. A szíve lángolt, az élete gyökeresen megváltozott. De amikor odalépett a hívők közösségéhez, egy zárt ajtót talált. A tanítványok félték tőle. Nem hitték el, hogy ő is közéjük tartozik.
Milyen pusztító érzés, amikor megváltozol, de a környezeted továbbra is a régi éned alapján ítél meg!
Hányszor éljük át ezt mi magunk is? Leteszed a poharat, kilépsz egy romboló kapcsolatból, megváltozik a gondolkodásod, felvállalod a hitedet – de az emberek gyanakodva néznek rád. „Biztosan csak színház. Úgysem bírja sokáig.” A legfájóbb sebhelyeket nem a világ adja, hanem a saját közösségünk gyanakvása és óvatossága.
És ekkor megjelenik egy ember, akit Barnabásnak hívtak. A neve azt jelenti: a vigasztalás fia.
Barnabás nem a tömeg félelmeire hallgatott, hanem Saul átformált életére nézett. Megfogta a kezét, átlépte a bizalmatlanság falát, és hidat épített oda, ahol addig csak árok volt.
Saul óriási formátumú vezető volt, de abban a kritikus pillanatban szüksége volt valakire, aki hisz benne, amikor senki más nem hitt.
1913-ban Henry Ford bevezette a mozgó összeszerelő szalagot. A siker titka nem csupán a gépekben rejlett, hanem abban, hogy felismerte: minden egyes alkatrésznek és embernek pontosan a helyén kell lennie ahhoz, hogy a rendszer működjön. Barnabás felismerte Saulban az értéket, amit a többiek a félelem vakfoltja miatt nem láttak.
Te melyik szerepben vagy ma? Gyanakvóan távol tartod magadtól azokat, akik hibáztak a múltban? Vagy készen állsz Barnabássá válni valaki életében, aki kétségbeesetten várja, hogy valaki végre bízzon benne?
Saul nem sértődött meg. Nem fordított hátat az egyháznak, mondván, hogy „ha ezek így bánnak velem, nekem nem kell az ő Istenük”. Ehelyett beállt a sorba. Amikor pedig felismerték a lehetőséget, Saul visszatért a szülővárosába, Tarzuszba. Újra háttérbe vonult, hogy Isten tovább formálja a jellemét a következő nagy feladatra.
A jellemed igazi próbája nem az, hogyan viselkedsz, amikor ünnepelnek. A próbád az, hogyan reagálsz, amikor félreértenek, elutasítanak, vagy csendben a háttérbe küldenek.
A sértődöttség megállítja a növekedést. Az alázat viszont utat nyit Isten következő lépésének. Ne a környezeted elismeréséért élj, hanem Isten elhívásáért!

IMA: Mennyei Atyám! Annyira tud fájni, amikor megváltozom, mégis a múltam hibái alapján ítélnek meg! Bocsásd meg, hogy olyan sokszor megsértődtem, elvonultam, és a saját swebzettságem miatt feladtam a közösséget!
Kérlek, adj nekem olyan nyitott és bátor szívet, mint amilyen Barnabásé volt! Taníts meg észrevenni a félreértett, elutasított embereket, és adj kegyelmet, hogy híd lehessek a megosztottságban!
Ha most a háttérben kell lennem, adj türelmet és alázatot! Ragaszkodom hozzád akkor is, ha mások nem hisznek bennem, mert tudom, hogy a te elhívásod megingathatatlan. A názéreti Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.