A belső szabadság

A nem hívő zsidók azonban Pál és Barnabás ellen uszították az előkelő és vallásos asszonyokat, és a város vezetőit, akik rájuk támadtak, és kiűzték őket a városból. Ekkor Pál és Barnabás még a port is lerázták a lábukról, és továbbmentek Ikóniumba. A pizídiai Antiókhiában azonban Jézus tanítványait betöltötte az öröm és a Szent Szellem. Apostolok Cselekedetei 13. fejezet 50-52. versek



Pál és Barnabás Antiókhiában nem bűnözőkkel vagy utcai vandálokkal került szembe. A helyi elit, köztiszteletben álló vezetők és mélyen vallásos, befolyásos asszonyok uszították ellenük a tömeget, míg végül egyszerűen elűzték őket a városból. Amikor a tekintély rombol le, az sokkal mélyebbre vág. Az ember ilyenkor ösztönösen magyarázkodni kezd, sértetten visszavág, vagy némán megsemmisül a bűntudattól.
Ők azonban egyetlen mozdulattal zárták le a történetet: lerázták a port a lábukról, és továbbmentek Ikóniumba.
A legtöbb ember ott veszti el a békességét, hogy éveken át hordozza magán olyan helyek és emberek porát, ahol már régen nincs dolga. Mások elutasítását személyes kudarcként viszik át a következő kapcsolatukba, a következő munkahelyükre, a következő napjukba.
1914 decemberében Thomas Edison 67 évesen nézte végig, ahogy az egész laboratóriuma és kutatási anyaga a lángok martalékává válik. Nem esett pánikba. Odaszólt a fiának: „Hívd ide anyádat, hadd lássa! Soha többé nem lát ekkora tüzet. Az összes hibánk elégett, holnap újrakezdjük.”
Egy zárt ajtó nem az utad végét jelenti, csupán egy koordináta arra, hogy Isten merre nem akarja, hogy pazarold az energiádat.
A bibliai beszámoló legmegdöbbentőbb mondata mégis a zárás: a tanítványokat elöntötte az öröm és a Szent Szellem. Nem azután, hogy sikeresek lettek, hanem egy veszteség és egy kiűzetés kellős közepén. Az igazi belső szabadság ott kezdődik, amikor a méltóságod és az örömöd forrása már nem emberek tapsa, hanem Isten elhívása. Porold le a cipőd, és menj tovább.

Ima: Uram, bocsásd meg nekem, hogy olyan sokáig hordoztam magamban azoknak a bírálatát, akik soha nem is akartak megérteni. Fáj az elutasítás, de nem vagyok hajlandó mások keserűségében élni. Ma lerázom a lelkemről a sértettség, a bizonyítási kényszer és az elutasítás porát. Nem engedem, hogy a bezárt ajtók elrabolják a Te jelenlétedet. Tölts be most a Te Szent Szellemeddel, adj új erőt az előttem álló útra, és taníts meg tiszta szívvel továbblépni a következő feladatom felé. Jézus Krisztus nevében kérlek, Ámen.