Amikor legszívesebben feladnád...

Egyik éjjel az Úr látomásban így szólt Pálhoz: „Ne félj! Bátran beszélj továbbra is, ne hallgass el, mert én veled vagyok! Senki sem fog megtámadni, vagy bántani téged. Sokan vannak ebben a városban, akik az enyémek!” Ezért Pál még másfél évig Korinthusban maradt: hirdette és tanította Isten beszédét és üzenetét. Apostolok Cselekedetei 18. fejezet 9-11. versek



1939 karácsonyán, amikor a II. világháború sötétsége ráborult Európára, VI. György brit király a rádióban szólt a rettegő nemzethez. Nem hamis ígéreteket adott a jövővel kapcsolatban, hanem egy verset idézett: „Azt mondtam annak, aki az év kapujában állt: Adj egy lámpást, hogy biztonságban léphessek az ismeretlenbe! Ő pedig így felelt: Lépj ki a sötétbe, és tedd a kezed Isten kezébe. Ez jobb lesz neked, mint a fény, és biztosabb, mint egy ismert út.”

Amikor az élet sötétté és félelmetessé válik, Isten ritkán ad azonnali térképet. Ehelyett valami sokkal jobbat kínál: a saját jelenlétét.

Pál apostol Korinthusban pontosan ezt az elszigetelő sötétséget élte át. Korinthus kegyetlen, züllött, ellenséges hely volt. Pál egyszerűen kimerült. A lelke mélyén talán fel akarta adni. Ismered ezt az érzést? Amikor a szorongás fojtogat, amikor a küzdelmeid teljesen felemésztik az energiádat, és úgy érzed, a legkönnyebb lenne egyszerűen csöndben maradni, összepakolni és elmenekülni. Ekkor, az éjszaka csendjében az Úr látomásban szól hozzá: „Ne félj! Bátran beszélj továbbra is, ne hallgass el, mert én veled vagyok!... Sokan vannak ebben a városban, akik az enyémek!”

Figyeld meg Isten tanítását. Nem azt mondta, hogy a problémák hirtelen eltűnnek. Azt ígérte, hogy a jelenléte lesz a védelem. Az Örökkévaló a végső menedékünk, a mi igazi otthonunk, bárhol is legyünk a világban. Isten finoman átkeretezi Pál félelmét: ne az ellenségekre és a fenyegetésre nézz, hanem azokra az emberekre, akiket még meg kell menteni!

A félelem mindig el akar némítani. Be akar zárni. Azt akarja, hogy add fel a harcot a házasságodért, a gyermekeidért, az álmaidért, a hivatásodért. De Isten ma azt suttogja a te éjszakádban is: Ne hallgass el! Ne lépj vissza! Vannak emberek a te „városodban” – a munkahelyeden, a családodban, a környezetedben –, akiknek égető szükségük van a te kitartásodra és hitvallásodra. Pál az isteni szót hallva nem csomagolt össze. Még másfél évet maradt a frontvonalon. Te is képes vagy továbbmenni. Nem a saját erődből, hanem azért, mert Ő veled van.

IMA: Mennyei Atya, te pontosan látod a harcaimat és azokat az éjszakákat, amikor a félelem át akarja venni az irányítást a gondolataim felett. Kérlek, fogd meg a kezem a sötétségben. Adj bátorságot, hogy ne némuljak el, és ne meneküljek el onnan, ahová te állítottál. Add, hogy a te jelenléted, a te tapintható közelséged elég legyen nekem a maradáshoz és a hűséges küzdelemhez. A Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.