Nemesebb lélek...

Az atyafiak pedig azonnal, azon az éjszakán elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor odaérkeztek, elmentek a zsidók zsinagógájába. Ezek pedig nemesebb lelkűek voltak a thesszalonikaiaknál, mert az igét teljes készséggel fogadták, naponként tudakozva az Írásokat, hogy úgy vannak-e. Sokan pedig hittek közülük, sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen.
Apostolok Cselekedetei 17. fejezet 10-12. versek



Egyszer, hosszú évekkel ezelőtt egy család meghívott ebédre, miután Igét hirdettem a gyülekezetükben. Volt ott egy személy, aki azt mondta, hogy nincs olyan Ige, amelyet ő ne tudna helyesen értelmezni. Neki csak úgy "nyílik" minden Ige. Például: Aki oroz, többé ne orozzon..." Ez azt jelenti, hogy ne hordja fenn az orrát a keresztény ember."
Miközben magamban mosolyogtam, hiszen az "oroz" egy régies szó, ami lopást jelent, azt mondtam neki, hogy én még nagyon távol vagyok attól, hogy az Ige minden titkát, gazdagságát kimerítsem. Úgy gondolom az én tempómban egy örökkévalóság is kevés lenne hozzá. :)
Az azonban tény, hogy a felületesség életünk minden területén komoly veszélyt jelent ránk nézve.
A hitünkkel pontosan ugyanez a veszély fenyeget.
Pál és Szilász az éj leple alatt, titokban kényszerült elmenekülni Thesszalonikából. Egy erőszakos, irigységtől fűtött tömeg elől futottak. Amikor megérkeztek Béreába, fáradtan, de a küldetésüktől vissza nem riadva, újra bementek a zsinagógába. És itt valami egészen mást tapasztaltak.


A Biblia egy gyönyörű jelzőt használ a béreaiakra: nemesebb lelkűek voltak. Mit jelent ez? Nem a társadalmi státuszukra vagy a bankszámlájukra utal. A lelkük minősége volt más. Míg a thesszalonikaiak érzelemből, irigységből és indulatból reagáltak, a béreaiak nyitott szívvel, de éles elmével hallgatták Pált. És ami a legfontosabb: naponként tudakozva az Írásokat, hogy úgy vannak-e.

A rabbinikus hagyományban és a zsidó gondolkodásban a kérdésfeltevés sosem a tiszteletlenség vagy a lázadás jele. Épp ellenkezőleg: a mély, kutató kérdés az Isten igéje iránti legnagyobb tisztelet bizonyítéka. A béreaiak nem mondták azt: „Ó, itt van Pál, a nagy apostol, ha ő mondja, biztosan úgy van, nyeljük le rágás nélkül.” Nem. Hazamentek, kigöngyölték a súlyos pergamentekercseket, és centiről centire megvizsgálták, hogy amit ez a karizmatikus igehirdető mond, az valóban megegyezik-e Isten kijelentésével.

Ma a készre rágott üzenetek, a felületes influenszerek és a hangzatos idézetek korát éljük. Felmegyünk a közösségi oldalakra, végigpörgetjük a hírfolyamot, és ha valami jól hangzik, rányomunk egy szívet, és elkönyveljük igazságnak. Lelkileg ellustultunk. Kiszolgáltattuk a hitünket az aktuális trendeknek, a divatos prédikátoroknak, vagy a saját, kényelmes érzéseinknek.

Azt hisszük, a hit az értelem kikapcsolását jelenti. Pedig a vak hit valójában lusta hit.

Isten nem arra hívott el, hogy gondolkodás nélkül kövess bármilyen hangot, ami a szószékről vagy a képernyőről szól. Arra hívott, hogy nemes lelkű legyél. Hogy legyen benned egy szent éhség, ami nem elégszik meg a felszínnel. Amikor egy igehirdetést hallgatsz, amikor egy tanítást olvasol, vagy amikor valaki „Isten nevében” akar irányítani téged, legyen bátorságod megkérdezni: Valóban így van ez megírva?

A Béreaiak nyitottsága és kritikus gondolkodása nem hitetlenséghez vezetett, hanem ahhoz, hogy „sokan hittek közülük”. Az igazi meggyőződés sosem a vak elfogadásból fakad, hanem abból a személyes, mély találkozásból, amikor te magad ásol le Isten igéjének a gyökeréig, és meglátod: a dolog valóban igaz.

IMA: Drága Istenem, bocsásd meg nekem, amikor lelkileg lusta vagyok. Amikor megelégszem mások megemésztett gondolataival, ahelyett, hogy én magam keresném az arcodat és az igazságodat az Igében. Kérlek, adj nekem olyan nemes, nyitott, de józanul vizsgáló szívet, amilyen a béreaiaknak volt. Nem akarok minden szélnek engedni, és nem akarok becsapódni hangzatos emberi okoskodások által. Kelts bennem szent éhséget a te Szavad iránt, hogy naponként tudakozzam azt, és rátaláljak a megrendíthetetlen valóságra. A Jézus Krisztus drága nevében kérlek, Ámen.