Műanyag karddal egy igazi háborúban

Akkor az az ember, akiben a gonosz szellem volt, a zsidó ördögűzőkre ugrott, megverte őket, és még a ruhát is letépte róluk. Erősebb volt, mint ők együttesen — olyannyira, hogy azok meztelenül és sebesülten rohantak ki a házból. Apostolok Cselekedetei 19. fejezet 16-17.vers



Érezted már azt a jéghideg felismerést, amikor a legnehezebb harcaid közepén rájöttél, hogy a módszereid, amikben annyira bíztál, valójában csak műanyag játékkardok egy igazi háborúban?
Timothy Treadwell, a „Grizzlyember” tizenhárom nyarat töltött vad medvék között Alaszkában. Meg volt győződve róla, hogy a saját belső erejével, a pszichológiával és a jószándékával megszelídítheti a vadállatokat. Fegyver nélkül, magabiztosan ment közéjük. Amikor azonban egy éhes, agresszív grizzlyvel találta magát szembe, a trükkök azonnal csődöt mondtak. Az emberi erő és okoskodás pillanatok alatt, reménytelenül elvérzett a nyers, könyörtelen erővel szemben.
Az Apostolok Cselekedeteiben egy pontosan ilyen – csak éppen szellemi – mészárlást látunk. Szkéva főpap hét fia besétált egy démonizált emberhez. Volt teológiai hátterük, tökéletesen ismerték a tórai előírásokat és a vallásos szavakat, de hiányzott belőlük a legfontosabb: Isten Szentlelke. Azt hitték, a sötétséget meg lehet kötözni egy betanult jelszóval. A szellemi világ valóságos, intelligens és kíméletlen. A gonosz erők nem vitatkoztak. Rájuk ugrottak, letépték róluk a ruháikat, és ez a hét magabiztos férfi meztelenül, véresen, az életéért menekült. Ezt ma nagyon mélyen a szívedbe kell vésned: ha a saját emberi erődből, Isten Szentlelke nélkül lépsz a lelki csatatérre, esélyed sincs nyerni. Nulla. Amikor a házasságod a szakadék szélén áll, amikor a depresszió fojtogató sötétsége rád telepszik, amikor egy gyógyíthatatlannak tűnő függőséggel küzdesz, vagy a gyermeked rossz útra téved – a puszta akaraterő, a drága terápiák vagy a pozitív gondolkodás pont annyit ér, mint egy esernyő a hurrikánban. A pokol erői egyszerűen kinevetik a mi emberi okoskodásunkat. Reménytelenül, tragikusan gyengék vagyunk. De van egy dolog, egyetlen Valaki, akitől a sötétség retteg: a benned élő, feltámadt Krisztus Lelkétől. Ne menj fegyvertelenül a harcba! Akkor van esélyed, amikor végre leteszed a büszkeségedet, beismered a teljes tehetetlenségedet, és átadod az irányítást a Szentléleknek. A győzelmet sosem te aratod le. A csatát Ő nyeri meg, tebenned.

IMA: Uram, ma leteszem a büszkeségemet, és őszintén megvallom, hogy a saját erőmből reménytelenül gyenge vagyok. Hányszor próbáltam egyedül megvívni a harcaimat, és hányszor sebesültem meg! Kérlek, bocsáss meg. Jöjj, és tölts be engem a te Szentlelkeddel, mert tudom, hogy esélyem sincs nyerni nélküled. Csak a te jelenléted képes meghátrálásra kényszeríteni a sötétséget az életemben. Harcolj értem és bennem. A Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.
Ma mit gondolsz erről? Melyik volt az a konkrét pillanat az életedben, amikor kénytelen voltál beismerni, hogy a te emberi erőd egyszerűen elfogyott, és ha a Szentlélek nem lép közbe, elveszted a csatát? Írd meg kommentben, bátorítsuk egymást a történeteinkkel!