Sámuel második könyve 22. fejezet 50. vers
Minden jó adomány fentről, az Istentől adatik nekünk az Ő ingyen szeretetének és kegyelmének köszönhetően.
Lehetsz akármennyire gazdag fizikai értelemben, az igazán értékes ajándékok mégsem a fizikai ajándékok, hanem a kegyelem által kapott ajándékok.
Ezek az ajándékok Krisztusnak köszönhetőek, annak a megbékéltető munkának, amit végzett az Ő tulajdon vére által közbenjárva értünk az Atyánál.
A mennyei kijelentés, a megváltás, az Isten irgalma és kegyelme, az örök élet ajándéka és a bennünk lakozó Szentlélek. Ezek az igazi ajándékok.
Sosem tudjuk visszafizetni azt a jóságot, szeretetet, amivel az Atya viseltetett és viseltetik irántunk, gyermekei iránt.
A hálátlan ember, a fentiek fényében gonosz ember, már csak azért is, mert Isten rendkívüli jósága ellenére nincs hála a szívében.
A hálátlanság nagy bűn. Amikor egy ember lelki világosságot nyer és megnyílik az értelme, akkor látja igazán, hogy mennyire jó az Isten és mennyire jelentéktelen ő. Ez pedig folytonos alázatban fogja tartani az illetőt.
Az ilyen ember soha többé nem követelőzik Istennel szemben, ahogyan a tékozló fiú követelte ami jár neki.
Az alázatos ember tudja, hogy sokkal többet kapott már a jelen pillanatig is, mint amit megérdemelt volna.
Fontos, hogy Isten megszentelje a beszédünket. Sokszor túl sokat beszélünk, pedig jobb lenne csendben maradnunk.
Adjuk át nyelvünk, beszédünk irányítását Istennek, hogy Szentlelkének tüze által megtisztítsa és megszentelje azt.
Isten segíteni fog abban, hogy emlékezzünk rá, a nyelvünk sem a mienk.
IMA: Istenünk, át akarjuk adni magunkat a dicséretnek, magasztalásnak, hiszen egyedül Te vagy méltó erre Istenünk. Bocsáss meg nekünk minden hálátlan, szentségtelen, büszke megnyilvánulást. Tisztíts meg Lelked által, hogy őszintén dicsérhessünk. Krisztus nevében, Ámen.
.png)