Filippibeliekhez írt levél 8. rész 19. vers
Keresztényként természetesnek vesszük, hogy szemeinket a "hegyekre emeljük", ahonnan jön a mi segítségünk. Vagyis természetesnek tűnik, hogy mindig Istenre nézünk.
De mi történik olyankor amikor komoly szükségbe kerülünk?
Amikor a főbérlő kilakoltatással fenyeget, a hűtő üres, a vizet levágták és az autónk elromlott?
Ez sok esetben elegendő, hogy a legtöbb ember egyszerűen egérutat keressen a helyzetből, ahelyett, hogy Istenre nézne.
Jó ha tudod, hogy végső soron Isten a gondviselőd. Nem a férjed, nem a szüleid, nem a kormány, nem a munkáltatód.
Az Isten a forrása mindennek amire szükséged van.
Amint ez az igazság mélyen befészkeli magát a szívünkbe, már nem leszünk dühösek emberekre, életkörülményeinkre, és arra tudunk fókuszálni, hogy Isten betöltse minden szükségünket az Ő gazdagsága szerint.
Ez természetesen meg fogja változtatni az emberekhez való hozzáállásodat is.
Tudsz imádkozni mondjuk a férjedért, hogy Isten adjon erőt neki a munkahelyén, és nem azért fogsz zsörtölődni, hogy kevés a fizetése.
Ha éppen egy pénzügyi válságban vagy, tudd, hogy Isten be tudja tölteni minden szükségedet.
Ha Benne bízol, akkor tapasztalni fogod, ahogy természetfeletti módon be fogja tölteni minden szükségedet.
Ha nem tudod beosztani amid van, első helyre helyezd Istent. Adakozz rendszeresen és meg fogod látni, hogy nem szegényedsz, hanem Isten még inkább rád fogja árasztani áldásait.
IMA: Atyám, magasztallak téged, hogy gondot viselsz gyermekeidre. Segíts engem, hogy a próbák idején meg tudjak hitben állni. Segíts, hogy ne a pénz legyen az Istenem, hanem minden körülmények között Benned bízzak és hálás szívvel várjak gondviselésedre. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése