PRÉDIKÁLJ A LELKEDNEK!

Miért csüggedsz el lelkem, miért háborogsz bennem?
Bízzál Istenben!
42. Zsoltár 12. vers


Dávid egy hős volt. Nem így született, hanem Isten tette azzá. Nézzük meg amikor vétkezett, letért Isten útjáról mennyire gyáván viselkedett.
De Isten újra felemelte, mert tudott őszinte bűnbánatra jutni és aki megbánja, megvallja és elhagyja bűnét, annak Isten irgalmasságot ad.
Ez a bátor ember is azonban gyakran esett a csüggedés csapdájába. Én is estem már ebbe a csapdába. Talán te is?
Mit szoktunk ilyenkor tenni? Néha talán várjuk, hogy jobb napunk legyen. Máskor arra vágyakozunk, hogy jöjjön valaki aki bátorít minket.
Nézzük azonban mit tett az Isten szíve szerinti férfiú ilyen esetben.
Prédikált önmagának. Bátorította önmagát.
Miért ne mondanád te magadnak azt, amit mások szájából vársz?
Dávid emlékezett arra, hogy milyen sok esetben megszabadította Őt Isten szorult, reménytelennek látszó helyzetéből.
Ezért tudja mondani határozottan és erőteljesen önmagának:
" Miért csüggedsz el én lelkem és miért nyugtalankodsz én bennem? Bízzál Istenben! Hálát fogsz te még adni az Ő szabadításáért!"
Ez Isten üzenete a számunkra a mai napon.
Tanuljuk meg felidézni Isten szabadítását, jótéteményeit amiket ebben az évben tapasztaltunk.
Sarkalljuk önmagunkat arra, hogy bízzunk Istenben.
Bármilyen nyomorúságban is vagyunk, legyen ott a hit, hogy még hálát adunk az Isten szabadításáért.
Itt a földön, de az Isten trónja előtt, az üdvözültek seregében mindenképpen.
Tencut Zoltán


IMA: Istenünk, segíts minket a Te beszédedre emlékeztetni önmagunkat. A Te csodatételeidre, szabadításodra. Segíts minket Benned bízni, és hittel várni a Te szabadításodra. Segíts nem megfeledkezni a hálaadásról. Krisztus nevében. Ámen.