Rómabeliekhez írt levél 6. rész 22. vers
Isten az örök élet valóságába és örömeibe hívott minket. A Szentlélek által való életbe és tisztaságba hívott minket. Egy szolgáló életre hívott minket, melynek segítségével Ő megdicsőülhet életünkben.
A legközelibb közösségre hív minket a földön- az Isten családjának közösségére.
Nem jó dolog azzal kérkedni, hogy mit hagytunk ott vagy milyen áldozatot hoztunk annak érdekében, hogy válaszolhassunk Isten hívására.
A régi életünk a képességeink együttvéve is a semmivel egyenlőek ahhoz a dicsőséghez képest amire Isten hívott minket családjának tagjaiként.
Miért olyan nehéz mégis közösségeinkben őszintének lennünk életünkről, körülményeinkről, mint olyan bűnösök, akik Istenhez igazítottuk életünket Szentlelke által?
Mi valójában nem adtunk fel semmi értékeset akkor, amikor Isten az Ő kegyelme és szeretete által, magához hívott minket, hogy részesítsen kegyelmének áldásaiból, a megbocsátásából és békességéből.
Amikor igent mondtunk Isten hívására, lemondtunk a bűn okozta gyötrődésről, nehézségekről, Isten elleni lázadó lelkületünkről, a menekülésről stb.
Mit kaptunk cserébe?
Isten áldott jelenlétét, Isten akaratában járásnak örömét és békességét, Isten ígéreteit végül Isten mennyei jutalmát.
IMA: Istenünk, dicsérünk Téged, hogy Te előbb szerettél minket, mint ahogy megszülettünk. Tied Istenem minden magasztalás azért, mert elhívtál embereket, és hívsz még ma is embereket a Te családodba. Segíts elhagyni minden büszkeségünket és megértenünk, hogy nem mi hoztunk áldozatot, hanem Te hoztál áldozatot értünk. Nem Neked van szükséged ránk, hanem nekünk van szükségünk Rád. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése