97. zsoltár 10. vers
Mi keresztények, nem mindig azért vagyunk bántva, mert az Urat szeretjük és a gonoszt gyűlöljük.
Néha szeretnénk azt hinni, hogy a lelkiségünk miatt bántanak minket, holott megtörténhet, hogy a személyiségünk a zavaró mások számára.
Igaz, hogy e világnak a lelke ellensége az Isten Lelkének. Az aki a testtől született mindig támadni fogja azt, aki a Szentlélektől született.
Ettől függetlenül mégis igaz, hogy egyes keresztények a saját hibáik miatt kerülnek nehéz helyzetekbe, és nem amiatt mert egyre inkább hasonlóvá válnak Krisztushoz.
Talán te is egyetértesz ezzel és talán azt is elfogadod, hogy tennünk kell valamit, hogy ez megváltozzon.
Semmi jó nem származik abból, ha a nem éppen nemes jellemvonásainkat vallásos köntösbe öltöztetjük és még igeverseket is idézünk az igazolásukra.
Egy érdekes igazsága a földi életünknek, hogy az emberek többsége szívesebben egy olyan embert akinek bűnök tömkelege van a számláján, mint egy olyan embert aki a Krisztus képmására formálódik.
Sokszor vonzóbb is a világ számára a bűn fogságában élő ember.
A világ megtűr sokszor egy részegest, egy falánk embert, vagy egy önimádó dicsekvőt aki felvállalja nyíltak a bűnét, mint egy olyan embert aki külsőleg ugyan kegyesnek látszik, de kifinomultan palástolja a vétkeit, és nem hajlandó megvallani, elhagyni azokat.
Egy megszentelt emberi szívben, a gonosz gyűlölete mindenek fölött áll.
IMA: Istenünk, Szentlelked erejére van szükségünk. Tudjuk, hogy csak Te tudsz nekünk egyenes szívet adni amely szeret Téged és gyűlöli a bűnt, a gonoszt. Adj alázatot és töredelmes szívet, hogy ha vétkezünk, meg tudjuk alázni magunkat Előtted és mások előtt is a Te dicsőségedre. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése