Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.”
Márk evangéliuma 2. rész 3-5. rész
Névtelenek. Csak azt tudom, hogy hittek,
S hogy Jézus elé egy halálra vált
Gutaütöttet vittek.
Beleütköztek, testbe-vérbe, kőbe,
Sokaságba, falakba, háztetőbe,
De nem tört meg a bátor lendület!
Ha ajtón nem, hát a tetőn keresztül,
De odavitték
Jézus elé betegüket.
Nem hátráltak meg, és a béna járt!
Négy vádoló szempár tekint felém
Az évezredes messzeségen át.
Segítségért sikoltó testvérekkel
Van az utam lépten-nyomon tele,
Akiket vinni kellene,
Jézushoz vinni!
S megállítanak
Emberek, zárt ajtók, kemény falak.
Mégse szabad megállni! Hova lett
Az a tetőt bontó hit, szeretet?
Ki ment fel, ha végezetlen marad
Ma a szent feladat:
Jézushoz vinni embereket!?
Fel! A tetőn át is! Ahogy lehet!
Keresztültörve hittel mindenen,
Ahogy az a négy áldott névtelen!
IMA: Istenünk, köszönjük, hogy ezeknek a férfiaknak a példáját adod ma elénk. Segíts, hogy legyünk mi is olyan hittel teljesek, találékonyak és kitartóak, mint ők, hogy sok embert vihessünk Eléd. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése