mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.
Thesszalonikabeliekhez írt levél 5. rész 17-18. vers
Lehet imádkozni, hálát adni kötelességszerűen és alkalomszerűen is. Reggel, este, hálaadó ünnepeken stb. Ha viszont számunkra csak ennyit jelent az imádkozás, a hálaadás, akkor ahelyett, hogy észrevennénk: az imádság a lelkünk lélegzetvétele.
Gyakran történik meg velem az utóbbi időben, hogy éjjel felébredve azonnal könyörögni kezdek az Úrhoz.
Nem terveztem előre, csak reflexszerűen, Isten Lelke által folyik belőlem az imádság.
Ugyanígy vagyok a Bibliaolvasással. Újjászületésem előtt naponta egyszer elővettem a Bibliát és kötelességszerűen olvastam azt.
Újjászületésem óta a Szentlélek ezen is változtatott. Napközben mindannyiszor megyek a Szentíráshoz, amennyiszer csak érzem, hogy a lelkem éhezik rá.
Nem tervezem és nem is számolgatom, hogy ma olvastam-e már vagy sem.
Tehát miért vennéd magadra a megszokás nehéz terhét, amikor szüntelen Isten jelenlétében lehetsz és élvezheted az imádkozás Szentlélek által nyújtotta szabadságát.
Az egész életünk egy Istent dicsérő imádsággá válhat, jó illatú hálaáldozattá a Szentlélek által.
A gondolatainkban is megszólítjuk Istent napi teendőink közben is, a cselekedeteink pedig gyakorlati imádságokká válhatnak, még az éjszakai pihenésünk is változhat egy öntudatlan imává.
IMA: Istenünk egész életünket szeretnénk Neked szánni. Nem megszokásból, hanem szeretetből és elköteleződésből. Taníts minket szüntelen imádkozni és igazán, őszintén hálát adni. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése