47. Zsoltár 7-8. vers
Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben, végig megfigyelhetjük, hogy milyen csodálatos, amikor a Szentlélek vezeti a gyülekezet tagjait.
Másrészt az is bizonyos, hogy semmi csodálatra méltó dolog nem történik az egyházban, amikor a Szentlélek nincs jelen.
Vannak csodálatos képességekkel rendelkező szakemberek a földön, akik nagyszerű dolgokat tudnak véghez vinni, de a Szentlélek munkáját nincs az az okos, művelt ember, aki el tudná végezni.
Ebből következik, hogy a Szentlélek csodálatos jelenléte és munkája nélkül, a dicsőítésünk teljesen hiábavaló.
Több gitár húrjait is szétszaggathatjuk, addig ugrálhatunk ameddig teljesen kimerülünk, lekoptathatjuk a térdünkről a nadrágot, mert csak emberi erőlködés lesz a Szentlélek nélkül.
Nincs dicsőítés a Szentlélek nélkül. Nélküle csak dicsőítést lehet játszani.
Az igazi dicsőítés a hétköznapi életünkben kezdődik azáltal, hogy bűnbánatra jutunk, megvalljuk bűneinket Istennek, hitben elfogadjuk a Krisztus általi bűnbocsánatot, Isten újjá szül minket és gyermekeiként jó "gyümölcsökkel", (cselekedetekkel) dicsőítjük Őt.
Ha ilyen életünk van, akkor valóban az éneklés, az imádkozás a tetőpontja lesz mindennek.
Ha azonban még mindig a régi rosszindulat, irigység, büszkeség, kapzsiság uralkodik bennünk és a Szentlélek nincs jelen az életünkben, Isten gyalázatára és nem dicsőségére éljük életünket.
IMA: Istenünk, tudjuk, hogy a Te jelenléted semmivel sem helyettesíthető. Te vagy a kulcsa az igazi életnek, igazi dicsőítésnek. Segíts, formálj minket, hogy igazi gyermekeid legyünk, akiket Szentlelked vezethet. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése