Lukács evangéliuma 12. fejezet 32. vers
Amint a bűn betört az ember életébe, az érzelmi életünk is felborult. Csupa olyan érzelmek kezdtek el úrrá lenni rajtunk, mint a félelem. Isten nem félelemre, bűntudatra stb. teremtette az embert. Viszont amint fellázadtunk Ellene, voltaképp saját magunknak ártottunk, mert kiléptünk abból az egészséges mederből, amelyben élnünk kellett volna ahhoz, hogy tökéletesen boldogok legyünk. Úgy jártunk, mint a hal, amelyik kiugrott a partra, hogy megmutassa, le tudja győzni a vizet, majd a szárazon elpusztult.
Isten a Fiát adta értünk, hogy végre eljusson a tudatunkig, Ő a javunkat akarja. Isten szeretné az érzelmi világunkat is rendben tenni. Ameddig azonban tovább lázadunk ellene, olyan dolgoknak fogunk örülni, amelyeket szégyellni kellene, olyan dolgokkal fogunk dicsekedni, amelyek megtipornak minket emberi méltóságunkban. Amikor Isten gyermekei felemelik a szavukat a bűnös élvezetekkel szemben, voltaképp az érzelmi torzulás ellen emelik fel a szavukat.
A világ által létrehozott hamis élvezeti cikkek, annak a bizonyítékai, hogy nem vagyunk képesek örülni többé az élet valódi élvezeteinek, emiatt igyekszünk ezeket helyettesíteni hamis és saját magunkat lealacsonyító élvezetekkel.
Csoda hát, hogy a 21. század egyik legnagyobb problémája az önbecsüléssel, önértékeléssel kapcsolatos?
A Szentlélek képes egyedül a szívünket, érzelmi világunkat helyreállítani, majd megnyitni számunkra a szent öröm forrásait. Ezeknek az áldott forrásoknak bűneink állták útját.
A boldogság nem más, mint az édes, áldott harmónia Isten és a mi akaratunk között.
IMA: Istenünk, segíts nekünk felébredni a bűn álmából. Segíts minket, hogy beteg érzelmeink, életünk meggyógyuljanak a Szentlélek által. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése