Sofóniás könyve 3. fejezet 17. vers
Sokféleképpen gondolunk Istenre, de úgy talán kevésbé gondolunk Rá, mint ahogyan a fenti igeversben bemutatja nekünk önmagát.
Amikor én, esendő emberként hazatérek egy fárasztó munkanap után, és ránézek a 2 hónapos kisfiamra, látom a ragyogó szemét, az őszinte mosolyát, azonnal örülni kezdek és feltöltődök.
Mennyivel inkább Isten így néz az Ő gyermekeire. Azokra, akik elfogadták az Ő békeajánlatát, amit Krisztusnak, az Ő Fiának vérével érvényesített, és a Szentlélek által újjászületve, Isten családjába kerülnek.
Végső soron miért azzal foglalkozunk életünk nagy részében, hogy olyan emberek mit gondolnak rólunk, milyen érzésekkel viseltetnek irántunk, akiknek a véleménye kicsit sem számít az életünkben?
Talán ők az életüket adták értünk? Nem! Talán hozzájuk fordulhatunk bármikor, bármilyen körülmények között? Talán megvan a bizonyosság velük kapcsolatosan, hogy amikor hozzájuk fordulunk, mindig meg fognak hallgatni és segíteni fognak nekünk?
Ha nincs, akkor tekintsünk egyedül Arra, Aki a szívünkben lakozást akar venni a Szentlélek által, Aki elég erős ahhoz, hogy életünk minden szakaszában gondot viseljen rólunk, Aki örömmel néz az Ő gyermekeire, hallgatja őket, mert örökkévaló szeretettel szereti őket.
Istent éneklésre fakasztja az öröm, amire az Ő gyermekei iránt érzett szeretete indítja.
Isten gyermeke vagy-e már? Ha nem, miért maradna életeden Isten haragja? Békülj meg Vele, add át életed teljesen, maradéktalanul Neki, hogy te is örömre indítsd teremtődet!
IMA: Istenünk, olyan jó a Te gyermekednek lenni. Kegyelmedben, szeretetedben fejlődni, békességre, biztonságra lelni, még életünk viszontagságai között is. Olyan jó tudni, hogy Te, mennyei Atyánk, örülsz gyermekeidnek és gondot viselsz róluk. Érints meg minden olvasót, hogy a Te gyermekeiddé váljanak. Krisztus nevében kérünk, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése