Lukács evangéliuma 12. fejezet 40. vers
Ádvent. Szelíd zengésű üzenet.
Eljön! Eljön!
Beteg, a gyógyulásod,
rab, a szabadulásod,
halott, az életed.
Szomorú, most jön az öröm!
Erőtlen, most jön az erő!
Éjbe\’ járó, hajnalra váró,
fölkel a fény neked.
Zendül az ég,
zendül a föld,
Isten üzent:
Eljön! Eljön!
Ádvent! Ádvent!
Ádvent. Dörög rendíthetetlen,
kemény királyi üzenetben.
Eljön. Eljön.
Ha elkerülöd a mosolyban,
eléd kerül mint könny, sikoltás.
Ha a bölcsőben meg nem látod,
utadat állja mint koporsó.
Eljön az Első és Utolsó.
Ha mint templom szelíd harangja
nem találhat szíven a hangja,
ágyúk ádáz tüzében hallod
ítélni rajtad majd e hangot.
És romba dőlhet minden oltár,
elnémulhat zsolozsma, zsoltár,
házad küszöbén fog megállani…
A munkazajban, léha dalban,
vagy az éj titkos csendjében fogod
közelgő lépteit meghallani.
Eljön, eljön! Ki nem kerülheted.
Ha kikerülöd mint kegyelmet,
úgy kell bevárnod mint ítéletet.
Hallod? Hallod?
Mozdul az ég, mozdul a föld,
Isten üzent:
Eljön. Eljön.
Ádvent. Ádvent.
( Túrmezei Erzsébet)
IMA: Istenünk, köszönjük Neked, hogy az ünnep várásán felül, a Te gyermekeid várhatják Krisztus eljövetelét is. Segíts nekünk józannak lenni és maradni, Szentlelked által készen lenni, hogy a várakozás öröme teljes legyen majd azon a napon. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése