Római levél 8. fejezet 28. vers
Keresztényként is megtörténhet velünk, hogy a legjobb szándék vezérel, de ennek ellenére a legkevésbé megfelelő szavakat mondjuk ki.
Amikor valaki mondjuk, gyászol, mert nemrég el kellett válnia egy nagyon közeli hozzátartozójától, gyakran eshetünk abba a hibába, hogy olyan dolgokat ismételgetünk, amiket más emberek is szoktak ismételgetni: „Tudod jól, hogy Isten terve a legjobb, ő már egy sokkal jobb helyen van, véget ért a szenvedése”.
Ezek mind igaz állítások, de olyan jó, ha tudunk hallgatni a Szentlélek vezetésére és alkalmanként csak ott lenni a gyászolóval. Szó szerint sírni vagy sóhajtozni vele együtt, szótlanul átölelni vagy imáinkkal támogatni. Valószínűleg ő is tisztában van az igazságokkal, amiket mondogatunk neki, de éppen sebzett a lelke a fizikai elválás miatt.
Minél nagyobb fájdalmakat, veszteségeket élünk meg ezen a földön, annál jobban fogunk vágyakozni a mennyei hazánk és Krisztus jelenléte után, ott szabadok leszünk a betegségektől és fájdalmaktól, veszteségektől.
Pál apostol által bíztat minket is a Szentlélek azért, hogy legyen erőnk a mai nap kihívásait megélni és legyen egy világos, dicsőséges meggyőződésünk a jövőnkkel kapcsolatosan is.
Azt mondja nekünk ma, hogy minden élethelyzetben, eseményben, körülményben, Isten az Ő gyermekei lelkének a legjavát munkálja. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden mozzanata életünknek fájdalommentes lesz, hanem azt, hogy Isten meg fog szabadítani a fájdalomtól és a fájdalmaink közepette is meg fog áldani minket.
Isten fel tudja használni a fájdalmaink okozta hegeinket azért, hogy másokat megvigasztalhassunk azzal a vigasztalással, amivel Ő vígasztalt minket.
Ez az igevers több mint egy elcsépelt mondat. Ez Isten szeretetteljes ígéretén nyugvó keresztény életigazság.
IMA: Istenünk, köszönjük, hogy a mély szenvedéseinkből, a bénító gyászunkból, Szentlelked által meggyógyulhat szívünk és a szívünkből valami egészen jó lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése