Lukács evangéliuma 9. fejezet 23. vers
Az Istennel való barátság Jézus Krisztus által a legcsodálatosabb kapcsolat a Földön. Mégis gyakran megesik, hogy elválasztjuk magunkat Istentől azáltal, hogy nem akarjuk alávetni magunkat az Ő tekintélyének.
Inkább a magunk akaratát érvényesítjük ahelyett, hogy engednénk Isten akaratának. A saját magunk akaratossága azt mondja: „Azt teszek, amit akarok és úgy, ahogyan én akarom.”
Jézus Krisztus megtalálta a gyógymódot erre a problémára azáltal, hogy naponta arra hívja minden követőjét, hogy vegye fel a keresztjét.
A keresztet akkor vesszük fel, amikor feladunk és elengedünk mindent, ami ehhez a világhoz köt minket. A kereszthordozás az, amikor a saját magunk akaratosságát „ártalmatlanítjuk”.
Ez fájdalmas lehet az önös törekvéseinkre nézve kezdetben, ám ha engedelmeskedünk Jézus Krisztus parancsának hit által, a legcsodálatosabb szabadságot és örömet fogjuk felfedezni.
Amikor naponként felvesszük a keresztünket, akkor úgy teszünk dolgokat, ahogyan Krisztus tette azokat földi küldetése során, ezáltal pedig felszabadulunk az akaratosságunk kényszerítő ereje alól.
Ez nem egy trófea, amit bezsebelhetünk, hanem egy naponként harcot igénylő folyamat, amihez Isten hatalmas erejére van szükségünk, hiszen természetes hajlamunk az, hogy visszakacsintgassunk régi természetünkre.
Szeretnéd mától teljesen átadni magad és Isten kezébe helyezni életed? Ha „Igen” az őszinte válaszod, akkor egyesülhetsz Krisztusnak, a mi Megváltónknak Lelkével, akit Isten, az Atya küldött, hogy az egész világ Szabadítója legyen.
IMA: Atyám, a legbiztonságosabb hely az én számomra a Te karjaidban van. Alázatosan jövünk hozzád és kérjük a Te segítségedet, hogy győzhessünk saját akaratosságunk felett és felvehessük naponként a keresztünket. Kérünk, vedd át te életünk vezetését. Krisztus nevében kérünk, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése