Napjainkban, gyakran túl türelmetlenek vagyunk és éppen ezért hajlamosak lennénk feladni a harcot a nehézségek láttán. Otthagyjuk az iskolát a megkezdett tanulmányaink közepén, kilépünk a munkahelyünkről, mert nem akarjuk tartani a lépést, kilépünk a házasságunkból, mert túl fárasztónak és időigényesnek tartjuk a nehézségeinkkel való szembenézést és a problémák megoldását, faképnél hagyjuk a legjobb barátainkat is pusztán azért, mert a dolgok nem úgy sikerültek, ahogyan mi elképzeltük azt.
A legszomorúbb dolog az, ha az Istennel való kapcsolatunkhoz, a lelki dolgokhoz is így állunk. Sajnos rengetegszer így állunk. Nevetséges, apró nézeteltérések miatt otthagyjuk a gyülekezetünket. Máskor feladjuk a hitünket azért, mert Isten nem éppen úgy és nem éppen akkor válaszolt az imádságainkra, ahogyan és amikor mi elképzeltük.
Ne veszítsük el tehát az Istenbe vetett bizalmunkat, amelynek nagy jutalma van.
Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, (Korinthusiakhoz írt második levél 4. fejezet 16-17. vers)
IMA: Mindenható Isten, segíts minket abban, hogy Krisztus példáját követve, béketűréssel járjuk végig az utunkat egészen a célig, ahogyan Krisztus is kitartóan engedelmeskedett egészen a keresztfának haláláig. Add nekünk a Tőled jövő bátorságot, hogy azzal nézzünk szembe az utunkba kerülő változásokkal, nehézségekkel. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése