A hála ereje

Amikor Jézus Jeruzsálembe ment, Samária és Galilea közt haladt el. Bement az egyik faluba, és tíz leprással találkozott ott. A leprások megálltak a távolban, és onnan kiabáltak: „Jézus, Mester, segíts rajtunk!” Jézus ezt látva így szólt hozzájuk: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papnak!” Azok el is indultak, és útközben meggyógyultak. A tíz közül az egyik, amikor látta, hogy meggyógyult, visszajött. Hangosan dicsérte Istent. Azután arcra borult Jézus lábai előtt, és megköszönte neki, hogy meggyógyította. Ez az ember pedig samáriai volt. Jézus így szólt hozzá: „Nem tízen gyógyultatok meg? Hol van a többi kilenc? Egyikük sem jött vissza, hogy Istent dicsőítse, csak ez az idegen?” És azt mondta neki: „Kelj fel, és menj el! A hited meggyógyított téged.”
Lukács evangéliuma 17. fejezet 11-19. versek



Jézus Krisztus általában szemtől-szembe állt azzal, akit meggyógyított. A fenti történetben azonban 10 leprás beteggel állt szemben Krisztus. Jelenleg az orvosoknak is kisebb-nagyobb betegcsoportokat kell ellássanak a kórházakban.
A lepra a mai Covid-19 vírushoz hasonlítható, hiszen Jézus Krisztus idejében a leprára nem volt semmiféle ismert gyógymód (ma már van) és rendkívül ragályos is volt.
Akik elkapták a leprát azokat kiközösítették az egészséges társadalmakból és úgynevezett kolóniákban kellett éljenek.
Ha egy leprás megközelített egy várost, hangosan kiáltva kellett jelezze közeledtét, hogy az egészségesek kitérhessenek előle.
Ha ma nem is kell hangosan kiáltozzunk, de ha valaki például kórházi kezelésből tér haza, előfordulhat, hogy baráti köre elkerüli egy ideig, mert úgy gondolják, hogy fertőzött lehet.
Hálás vagyok minden olyan egészségügyi dolgozóért, aki hajlandó ápolni olyan embereket, akik ebben a gyógyíthatatlan betegségben szenvednek a kórházakban, intenzív osztályokon.
Jézus Krisztus is így tett. Nem elkerülte a leprásokat, hanem megközelítette őket, hogy meggyógyítsa őket. Ezzel az egészségügyi dolgozók kockázatot vállalnak, hiszen ők is megfertőződhetnek, akár meg is halhatnak. Jézus Krisztus gyakran érintéssel gyógyított. Olyan sebeket, területeket érintett meg, amelyek mások számára érinthetetlen területnek tűntek. Ezt teszik ma az orvosok, kórházi és szociális dolgozók.
Ebben a történetben azt is látjuk, hogy a gyógyulás egy ismeretlen embertől jött, Jézus Krisztustól. A leprások egyike sem ismerte Krisztust. Tudták a nevét, hallottak róla, de személyesen nem ismerték Őt.  Ma az emberek többsége hálás azon ismeretlen orvosoknak, ápolóknak, akik bátorítanak és reményt adnak jelenlétükkel, munkájukkal.
Mit sem számít, hogy valakinek milyen a származása, a bőr színe, amikor az élete a tét.
Azt is olvashatjuk, hogy Krisztus éppen időben érkezett. Akkor és ott volt ahol a leprások voltak, hogy meggyógyítsa őket. A világunkat nem a véletlen, hanem Isten gondviselése szövi körül. Ő képes a mi életünkben is cselekedni a megfelelő időben és képes minket is használni ebben a világjárvány idején is.
Végül, a 10 leprásból egy jött vissza kifejezni háláját Krisztus iránt. Egy ilyen krízishelyzetben a hála alapvető dolog kellene legyen. Hadd járja át ez egész lényünket.
Minél több hálaokot veszünk észre életünkben, annál boldogabbá és egészségesebbé válunk.
Ezt kezdhetjük azzal, hogy kifejezzük hálánkat azok felé, akik eszközök voltak lelki és fizikai gyógyulásunkban is. A hálaadás akkor virágzik igazán, amikor az nemcsak egy érzelmi dolog, hanem felül tud emelkedni azon.
Ahogyan Blake mondja egyik költeményében: „Egy homokszemben lásd meg a világot, Egy vadvirágban a fénylő eget, Egy órában az örökkévalóságot, S tartsd tenyeredben a végtelent!“

IMA: Istenem, köszönök minden olyan embert, aki veszélyezteti személyes biztonságát azáltal, hogy segítse a vírusfertőzötteket. Imádkozom most értük és a betegekért is, akiket ápolnak. Vezesd hozzáértő kezeiket Szentlelked ereje által és adj nekik jó reménységet afelől, hogy erőfeszítéseik hozzá fognak járulni emberek felépüléséhez.  Jézus Krisztus nevében kérem ezt, Ámen.