A Szeretet nem örül a hamisságnak

Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én kentelek fel Izráel királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből.
Sámuel 2. könyve 12. fejezet 7. vers



Gyakran megesik, hogy teljesen vakok vagyunk, és nem látjuk meg a saját bűneinket, hiányosságainkat. Ennek egyik oka, hogy a legtöbb ember nem tudja saját életét, munkáját pártatlanul megítélni. Mások vélt vagy valós hibáira, bűneire már jobban rálátunk. Éppen ezért használhat Isten egy másik embert, hogy megláttassa veled bűneidet. Ez pontosan így volt Dávid király esetében is. Amikor Nátán próféta elmondott Dávidnak egy történetet egy nagyon gazdag emberről, aki erőszakkal elvette egy nagyon szegény ember egyetlen báránykáját, Dávid király igazságérzete felébredt és nagyon felháborodott. Világosan látta a gazdag ember súlyos bűnét és igazságot is akart tenni az ügyben. A saját bűneire viszont vak volt. Nátánnak éppen ezért szembesítenie kellett Dávid királyt a saját bűneivel. Világosan ki kellett mondania: „Te vagy az az ember!” Könnyű volt egy teljhatalmú királlyal szemben megtenni? Igen, mert Nátán nem az emberekre nézett, hanem az Ő Istenére és az Isten üzenetét közvetítette Dávidnak.
A mai „teológusok” közül sokan biztosan kritizálnának egy ilyen szembesítést. „ Nem kell személyeskedni, nem kell más magánéletébe avatkozni, nem kell olyan büszkének lenni, hogy királyt is szembesít valaki a bűneivel. Miféle szeretet ez? A keresztényeknek mindig kedvesnek, aranyosnak kell lenni és pozitív, bátorító üzeneteket mondani.”
Olyan kevés ember szereti eléggé a testvéreit, hogy szembesítse őket vétkeikkel. Pedig Isten néha minket akarna használni, hogy másokat szembesítsünk bűneikkel, néha pedig másokat használ, hogy minket szembesítsen fel nem ismert bűneinkkel. Nem mindig könnyű egy családtagot, barátot, munkatársat szembesíteni bűneivel. A legkönnyebb alázatoskodó mondatok mögé bújva egyszerűen félrenézni és menni tovább. Könnyebb lerázni magunkról a felelősséget.
Könnyebb egy lelkipásztornak elhívni egy másik lelkipásztort és ráhelyezni ezt a terhet, mert kényelmetlen ezt neki végezni. Ezen kívül talán mi magunk sem szeretjük, ha szembesítenek minket bűneinkkel. Amikor valaki törődik annyira velünk, hogy felvállalja a szembesítést, az első reakciónk talán a következő: „Mit gondolsz ki vagy te? Talán azt hiszed, hogy te tökéletes vagy?”
Ettől függetlenül Isten arra hív minket, hogy szeressük a ránk bízottakat annyira, hogy nem engedjük őket a bűneikben meghalni, hanem szembesítjük őket Isten szavával. Isten tud adni bátorságot és megfelelő lelkületet ebben a szolgálatban is. „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél.” ( Galata 6:1) Nagyon fontos, hogy legyen bennünk hajlandóság szembenézni a saját bűneinkkel és lássuk meg Isten eszközeiben a mentő szeretetet. Hálás vagyok minden testvéremért, a feleségemért, akiket Isten használt és használ abban, hogy szembesítsenek saját hibáimmal, bűneimmel. Tudom, hogy ez nem könnyű szolgálat és éppen ezért tudom, hogy szeretnek engem, mert ha nem szeretnének, akkor nem vállalnák ezt a nehézséget értem.

IMA: Istenem, adj elég szeretetet, törődést a szívembe azok iránt, akik a Te néped között bűnben élnek, és adj nekem bölcsességet és alázatot, hogy elfogadjam és értékeljem azokat, akik az én hibáimra, bűneimre hívják fel a figyelmemet. Krisztus nevében kérlek, Ámen.