Apostolok Cselekedetei 24. fejezet 14. vers
A 4. században élt egy ember akit Szarapionnak hívtak és Egyiptom sivatagos területén élt. Ez az ember egyszer Egyiptomból Rómába utazott és meglátogatott egy idős keresztény asszonyt, aki visszahúzódó volt és csak ritkán hagyta el a szobát amelyet otthonának hívott.
Mivel Szarapion szeretett utazni, csodálkozott ennek az asszonynak az életmódján. Megkérdezte az asszonytól, hogy miért csak üldögél a szobájában? Az asszony azt felelte: „Nem ülök, én úton vagyok.” Ennek az asszonynak nagyon is igaza volt. Igaz, hogy nem volt módja és szándéka hajóra szállni vagy tevére, hogy távoli helyeket látogasson meg, de Krisztus követőjeként átutazó volt. A középkorban keresztény írók gyakran nevezték a Krisztus követőit vándoroknak. A vándorok nem telepedtek le sehol, mert egy magasabb cél lebegett a szemük előtt és így utazták végig életüket.
Pál apostol a damaszkuszi úton irányt váltott és attól kezdve Isten útján haladt folyamatosan és határozottan a mennyei célja felé. Mindig mozgásban volt, harcokat vívott, ezáltal növekedett és erősödött Isten kegyelmében. Jézus Krisztussal járt, aki maga az egyedüli út az Atyához és Isten országához. ( János 14:6) A Bibliában láthatjuk, hogy Isten népe mindig mozgásban volt. Nem voltak hajlandóak beleragadni a világi megszokásba. Ebben a hónapban meg fogjuk vizsgálni mit tanulhatunk Isten embereitől, akik Istennel járták földi útjaikat.
IMA: Istenünk, lelki életünkben mindig ott van a veszély, hogy megállunk és visszafejlődünk. Vezess minket, hogy folyamatosan úton legyünk Krisztus követésében, új dolgokat tanulva a hitről és a tanítványságról. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése