A csoda, amiről olvashatunk a 8. fejezet második felében azért különleges, mert két szakaszban történt. Ha betekintünk a legújabb orvosi kutatások eredményeibe, akkor jobban megértjük ezt a különleges csodát. Azok a tudósok, akik a vakon született embereket tanulmányozták, rájöttek, hogy nem elég a fizikai látásukat visszaállítani. Mivel még soha életükben nem láttak, meg kell tanítani őket arra is, hogy a látott képeket fel tudják dolgozni. Hiába jön vissza ugyanis a látásuk, az agyuk kezdetben nem tudja, mit kezdjen azokkal a képekkel, amiket a szem közvetít. Ezt vakság utáni szindrómának nevezik az orvosok, amit valószínű a Bibliában említett ember is tapasztalt.
Tegnap azzal foglalkoztunk, hogy Krisztus a tanítványai lelki vakságával foglalkozott. A tanítványok annyira aggódtak a kenyér hiánya miatt, hogy figyelmen kívül hagyták Krisztust is. Azt a Krisztust, aki többször is több ezer embert lakatott jól néhány kenyérből és halból.
Éppen ezért kérdezte tőlük Krisztus: „Hát még mindig nem értitek?” ( Márk 8:25)
Krisztus ma azt tanítja nekünk, hogy nem elég csak látnunk Őt, hanem meg kell értenünk mit jelent az Ő jelenléte életünkben és az, hogy Úr mindenek felett.
Van-e még lelki életünk bizonyos területén lelki vakság, amely arra indít minket, hogy aggódjunk, és ne vegyük észre, hogy Krisztus közel van hozzánk?
IMA: Istenünk, kérünk, könyörülj rajtunk életünk azon területein ahol meghomályosodtak lelki szemeink. Szeretnénk tisztán látni Téged lelki szemeinkkel és szeretnénk igaz hitben járni Veled. Krisztus nevében kérünk, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése