Kifogást ne adj!

Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt eröjükön felül is önként adakoztak, és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek.             2 Korinthusiakhoz írt második levél 8. fejezet 2. vers




Amikor egy anyagias, testi kereszténnyel beszélek az adakozásról, rendszerint kész kifogásokkal találkozom. Vannak az örökzöldek: „Az egyházfelekezetek anyagiasak, a papok kapzsik és tisztességtelenek, nem fogom odaadni a tizedemet, hogy más embereket „hizlaljak”. Hazug lennék, ha azt írnám most, hogy az egyházfelekezetek vezetői között egyetlen kapzsi vagy tisztességtelen nincs. Krisztus maga mondja, hogy a „búza” között, „konkoly” is akad bőven. A konkoly még zsenge korában nagyon hasonlít a búzára, de az aratás idején nyilvánvaló a búza és a konkoly közötti különbség.
Gondold át! Tényleg egy rossz tapasztalat az, ami miatt megfosztod, magad az adakozás áldásaitól vagy csak kifogásként használod a másokra mutogatást és valójában fösvénységedet próbálod leplezni vele?
Ha van olyan konkrét személy az egyházadban, aki megkárosított vagy megbotránkoztatott, szeresd annyira, hogy figyelmezteted, rossz úton jár. Ha bűnbánatra jut és megbánja addigi életmódját, vezesd Őt Krisztushoz, hogy kegyelmet nyerhessen. Ha pedig elutasít, esetleg meggyűlöl azért, mert figyelmeztetted, ne keseredj el! Te megtetted, ami módodban állt, ha gyűlöl is téged, imádkozz érte, hogy Isten adjon neki őszinte bűnbánatot és Istenhez fordulást. Ha tudod, hogy embertársad a vesztébe rohan, és te nem figyelmezteted, hanem titokban talán nevetsz is rajta, esetleg cinkostársává válsz, Isten számon fog kérni érte.
Most pedig tekints önmagadba és figyeld meg a korinthusiak példáját. Rendkívül szegény emberek voltak némelyek a gyülekezet tagjai közül, sok nyomorúság és próba között voltak. Ezért az apostolok nem is akarták engedni, hogy ők részt vegyenek az adakozásban, de könyörögtek, hogy részt vehessenek benne.
Hogy lehet ez? Ők először önmagukat adták az Istennek, az után pedig természetes, hogy javaikkal szolgálni akartak Istennek és az övéinek.
Te átadtad magad Istennek? Nekem hazudhatsz és önmagadnak is, de Isten pontosan tudja az igazságot veled kapcsolatban. Ha kemény a szíved, Istennek egyedül a kifogásaidat fogod adni.
A korintusi szegények tudták, hogy nagyobb öröm adni, mint kapni. Éppen ezért teltek meg örömmel, amikor adományaikat átadták. Nem az számít, mennyit adsz, hanem az, hogy mennyire tiszta szívvel teszed.
Akár részt akarsz venni Isten munkájának támogatásában, akár nem, fontos, hogy ne ámítsd önmagad. Istennek és Isten munkájának kifogásokra biztosan nincs szüksége.

IMA: Istenünk, segíts megszabadulnunk a fösvénységtől, tisztítsd meg szíveinket, hogy felszabadult örömmel adakozhassunk úgy, mint akik Neked adunk elsősorban és nem embereknek. Krisztus nevében, Ámen.