Az Atya öröksége

Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied.                               Lukács evangéliuma 15. fejezet 31. vers



Lehet egy édesapánk úgy, hogy együtt is dolgozunk vele a családi vállalkozásban, voltaképp azonban semmiféle szívbeli kötődés nincs közöttünk.
Ennek számtalan oka lehet. Ugyanígy megrabolhatjuk önmagunkat a Mennyei Atyánkkal való kapcsolatunkat illetően azért, mert bizonyos okok miatt nem tudjuk, vagy nem akarjuk elfogadni az Ő szeretetét és jóságát.
Jézus Krisztus egy gazdag földműves család példáján keresztül szemléltette ezt a tragédiát. Egy embernek volt két fia. Egyik fiú bezárta szívét az apjával szemben, és függetleníteni akarta magát apjától.
Szemtelenül azt mondta: „Apám, add nekem ki az örökségből nekem járó részt.” Ez a lázadó fiú csak azt nézte, hogy mit tud kicsikarni az apjától. Ezután a fiú elköltözött és teljesen rossz helyeken és módokon kezdte el a szeretetet keresni.
Akkor tért észhez ez a fiú, amikor minden vagyonát eltékozolta. Magányosan és éhesen, visszatért az apjához.
A másik fiú otthon maradt és látszólag engedelmeskedett apjának, de titokban ő maga is megvetette az édesapját annak ellenére, hogy mindent az édesapjának köszönhetett és az édesapja minden vagyona az övé lett. Az apja házában élt és az apjának dolgozott, a szíve mégis távolt volt az apjától. Az apját úgy látta, mint csupán egy rideg munkaadót, akinek dolgoznia kell.
Ő azt mondta: „Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal.” Makacssága nyilvánvaló lett, amikor be sem akart menni a családjához, hogy velük együtt ünnepeljen. A történet végén, ez a fiú áll szomorúan kint, az apja házán kívül. A tékozló fiú aki elment az atyai háztól, lerongyolódva visszatért, kegyelmet kapott és a végén az atyai házban ünnepelt.
A kegyesnek látszó, soha világgá nem ment tékozló pedig ugyan látszólag az apját szolgálta, de a történet végén lemaradt saját büszkesége miatt az atyai házban megtartott örömünnepről és keserű szívvel a házon kívül maradt.
És veled mi a helyzet kedves olvasóm? Az atyai ház szerető, boldog, ünnepi légkörében éled mindennapjaidat? Vagy úgy élsz, dolgozol, mintha nem is lenne egy szerető, jóságos mennyei Atyád, aki mindent neked adott Krisztus által?

Krisztus mennybemenetelére emlékezünk ma. Ő azért ment el, hogy helyet készítsen minden igazán bűnbánó embernek. 


IMA: Mennyei Atya, köszönjük a Te nagy szeretetedet irántunk és minden ember iránt. Segíts meglátnunk a Te nagy szeretetedet és ünnepelnünk azt, hogy a Te gyermekeid lehetünk Krisztusban. Ámen.