Krónikák második könyve 32. fejezet 7-8. vers
Ezékiás, Júda királya, háborúban állt Szanhéribbel, Szíria királyával. Ezékiás minden intézkedést meghozott, ami hatalmában állt, hogy védje országát az ellenséggel szemben. Ennek ellenére a király tudta, hogy emberi számítás szerint hihetetlen túlerővel néznek szembe és nincs az a katonai szakértő, aki győzelmet jósolna Ezékiás hadseregének.
A király összegyűjtötte embereit és bátorította őket. Először is arra hívta fel a nép figyelmét, hogy legyenek erősek és bátrak. Nem az az erős, aki sosem fél, hanem az, aki nem engedi, hogy megbénítsa a félelem, hanem a félelem ellenére cselekszik.
Miért bizakodhatott Isten népe? Azért, mert az asszír királlyal emberi erő volt, de velük az Isten, Aki megígérte, hogy megsegíti népét és megharcolja harcait.
Látjuk Ukrajna esetében, hogy szinte az egész világ kifejezi együttérzését, de egyetlen ország sem áll mellé a harcban. Ennek megvannak az okai.
Isten nem ilyen Isten. Ő nem hagyja el gyermekeit a nehéz harcokban sem. Ő nem hátrál meg az emberi túlerővel szemben. Ő nem fogja azt mondani a legnagyobb szükség idején: „Ne haragudj! Nem tudok segíteni, mert nem fűződik érdekem hozzá. Nem éri meg nekem.”
Nem számít, hogy mivel állsz szemben, ha Istennel együtt harcolsz, a győzelem a tied.
Néha úgy tűnhet, a dolgok kicsúszhatnak az irányításod alól, és kilátástalanná vált a helyzeted. Amit azonban Istennel végzel, az nem hiábavaló és sosem reménytelen.
Téged bátorít ma Isten azért, hogy te is bátoríts ma valakit, akinek szüksége van erre. Ez lehet a döntő, hogy az illető feladja a harcot, vagy legyőzi a félelmet és továbbra is kitartóan küzd. Ne hagyd, hogy feladja!
IMA: Istenem, segíts nekem, valakinek jó hírt vinni, hogy megújulhasson a lelki reménysége. Segíts kifejezni, hogy értékelem az illetőt és felhívni a figyelmét arra, hogy Te mindent kézben tartasz. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése