Életem során számtalanszor megtapasztaltam az Isten szeretetét, türelmét, kegyelmét, szabadítását. Életem első napján az orvosok azt jövendölték, hogy nem érem meg a következő napot, de az én Istenem megszabadított. Amikor az életemben nehezebb időszakok váltották egymást, sokszor nem értettem, hogy miért tette ezt Isten, mert emberileg jobb lett volna már földi életem első napja után az örökkévalóságban egyesülni Vele. Neki azonban más terve volt. Kiválasztott már kisgyermekkoromban és adott mellém olyan embereket, akik segítségével megismerhettem az Ő szavát már egészen fiatal gyermekkorban és abban a kiváltságban is részem lehetett, hogy láttam a környezetemben olyan hithősöket, akik az Isten szavát nemcsak hirdették, hanem teljes igyekezetükkel az Isten szavának engedelmeskedtek, Isten pedig sokszor cselekedett csodálatosan életükben.
Jártam erős iskolába és volt részem magas szintű oktatásban is, de jártam életem során nagyon gyengének számító iskolába is, az általános iskola végén pedig egyetlen diákként én vettem sikerrel a képességfelmérő vizsgát. Véletlen lenne? Nem! Nem is az én ügyességem volt, hanem az Isten kegyelme. Ugyanezt a gondviselést, szabadítást tapasztaltam a középiskolában is. Voltak olyan iskolatársaim, akik nálam sokkal ügyesebbek, felkészültebbek voltak, de az érettségi vizsgán, mindenki csodálkozására elbuktak. Kifogynék a helyből és időből, ha felidézném azt a sok-sok alkalmat, amikor tapasztaltam Isten szabadítását személyes életemben, családi életemben és a gyülekezeti életemben egyaránt. Már tapasztalatból mondhatom, hogy nincs más szabadító. Nincs más Aki eddigi életem során ilyen hűséggel, szeretettel hordozott volna és mindezt úgy tette, hogy semmi érdemem nem volt. Tudom, hogy nem azért hívott el Isten az Ő szolgálatára, mert én ezt megérdemeltem, hanem éppen azért, hogy megmutassa az Ő kegyelmét, egy olyan alkalmatlan eszközén, mint amilyen én voltam, vagyok.
Azóta formál, vezet, tanít, vigasztal, fedd, figyelmeztet, hogy készen álljak arra a napra, amikor majd maga elé állít feddhetetlenségben és addig is be tudjam tölteni küldetésem azon részét, amely még hátravan. Neked ki az Istened? Neked ki a szabadítód? Sok hamis isten, hamis szabadító és hamis biztonságot ígérő dolog van, de semmit sem érnek, ha nem ismered meg az igazit. Adj ma egy esélyt az Isten kegyelmének és átformáló, szabadító szeretetének.
Tencut Zoltán
IMA: Istenünk, aki Téged megismer és elfogadja kegyelmed, szereteted, csak az lehet szabad, boldog és beteljesedett. Ragyogtasd ránk ma is a Te arcodat, hogy annak világosságában örülhessünk szabadításodnak. Krisztus nevében kérünk, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése