Mennyire vagy makacs Istennel szemben? Mennyire jellemző rád, hogy tervek sorát készíted el úgy, hogy nem érdekel, mit szeretne az Isten? Megkérdezted-e már Őt, hogy mi a terve az életeddel? Milyen irányt szeretne mutatni neked?
Megtanultál már az Isten jelenlétében csendességben lenni, mielőtt cselekvésbe lendülnél?
„ Mert így szól az én Uram, az ÚR, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok, inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőiitek! Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a halmon. De még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az ÚR, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.”
Rohangálhatsz így év vége felé, aggodalmaskodhatsz, vagy éppen magabiztosan azt gondolhatod, hogy megvannak az erőforrásaid, kapcsolataid, terveid, hogy felülkerekedj életed nehézségein még az Isten nélkül is.
Próbálkozhatsz addig, amíg rá nem jössz saját tapasztalatodból, hogy nem működik semmi igazán. Amikor erre rádöbbensz magad is, talán vissza tudsz majd térni a kezdetekhez és azt tudod mondani az Istennek: „Istenem! Igazad volt. Csak Rád van szükségem. Ha Te vezetsz engem, akkor minden helyére kerül. Várok Rád és csak Benned reménykedem.
IMA: Istenünk, lehet élni, küszködni, rohanni, ünnepelni Nélküled is, de nem érdemes. Segíts minket, hogy bízzunk és reménykedjünk Benned! Hadd legyen ilyen az adventi időszakunk. Krisztus nevében kérünk, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése