Az Isten szerinti megtérés előfeltétele a békének és a belső nyugalomnak. Ebben a csendben és bizalomban az ember újra megtalálhatja az erőt, amely segíti mindennapi életében, és amely révén ellenállóbbá válik a világ zajával és zűrzavarával szemben.
Amikor Isten arra hív minket, hogy térjünk meg, nem csupán a bűn elhagyására gondol. Visszafordulást jelent Hozzá, aki a Forrás, és megpihenést az Ő ölében. Az ember szíve magába zárja az isteni ígéretet: ha keresi a békét és bízik, az erőt ad neki.
Azonban, e vers vége figyelmeztető és fájdalmas igazságot tükröz: "De ti nem akarjátok..." Sokszor előfordul, hogy az ember saját akaratából és makacsságából figyelmen kívül hagyja Isten szavát, inkább maga próbál küzdeni az élet nehézségeivel. Ezzel azonban csak gyengül és elveszíti azt az erőt, amit Istentől kaphatna.
Ez a vers tehát figyelmeztetés és meghívás is egyben. Figyelmeztetés arra, hogy ne hagyja az ember figyelmen kívül Isten szavát, és meghívás arra, hogy térjen vissza az Úrhoz. Bízzon benne, találja meg a békét Benne, és merítsen erőt az Ő szeretetéből és bölcsességéből.
Isten szeretete végtelen, és mindig készen áll megbocsátani, megsegíteni és vezetni minket az élet útján, ha mi hajlandóak vagyunk engedni az Ő szavának és tanácsának. Ha elfordulunk a saját büszkeségünktől és makacsságunktól, ha visszatérünk Hozzá higgadtan és alázatosan, megtapasztaljuk azt a békét és erőt, amelyet egyedül Ő nyújthat nekünk. Bízzunk Benne, hogy általa sikerülhet mindaz, amit önerőnkből nem lennénk képesek megtenni.
IMA: Istenem, ne engedd, hogy becsapjam önmagam. Sem az emberek, sem az eszközök vagy erőforrások nem tudnak úgy segíteni, úgy békességet adni, úgy felemelni, mint a megtérés és az Istenben vetett bizalomból fakadó higgadtság. Magasztallak Istenem, hogy engedhetek a Te szavadnak. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése