Amit a tűz sem emészthet meg

Jézus kijött a Templom területéről, és tovább akart menni. Ekkor odaléptek hozzá a tanítványai, hogy felhívják figyelmét a Templom épületeire. Ő azonban ezt mondta: „Jól nézzétek meg ezeket az épületeket! Igazán mondom nektek: nem marad itt kő kövön! Mindezt porig fogják rombolni.”        Máté evangéliuma 24. fejezet 1-2. versek

Képzeld el, ahogy a tanítványok megállnak a jeruzsálemi Templom előtt. Ez az épület nem csupán vallási központ volt; korának építészeti csodája, Heródes monumentális büszkesége, (hiszen Heródes megnagyobbíttatta és díszesebbé tette) amelyről a korabeli rabbik azt mondták: „Aki nem látta Heródes Templomát, még nem látott szép épületet.” A fehér márvány és az arany borítás úgy ragyogott a napsütésben, mint egy hófödte hegycsúcs. A tanítványok lenyűgözve mutogattak a kövekre – némelyikük súlya meghaladta az 500 tonnát. Biztonságot, állandóságot és Isten jelenlétét látták benne.
Jézus Krisztus válasza azonban hidegzuhanyként érte őket: „Nem marad itt kő kövön!”
Ami akkor elképzelhetetlennek tűnt, az Kr. u. 70-ben, a zsidó háború idején félelmetes pontossággal beteljesedett. Titus római hadvezér seregei megostromolták a várost. A történetíró Josephus Flavius feljegyezte, hogy bár a parancsnok meg akarta kímélni a szentélyt, egy katona fáklyát dobott az épületbe. A tűz olyan hatalmas volt, hogy a Templom falait borító arany megolvadt és befolyt a hatalmas kőtömbök rései közé. A zsákmányéhes római katonák pedig, hogy hozzáférjenek a nemesfémhez, szó szerint szétfeszítették és leborogatták a köveket. Porig rombolták, amit az ember örökkévalónak hitt.
Jézus Krisztus nem rombolni akart, hanem ébreszteni. Arra figyelmeztetett, hogy ami látható, az ideig való. Ha a hited a „Templom épületein” – azaz a körülményeiden, a sikereiden vagy a vallásos formákon nyugszik csupán, akkor a világ rengései romba döntik a békédet.
A rabbinikus tanítások szerint a Második Templom a „gyűlölet és az önzés” miatt pusztult el. De Jézus Krisztus egy új Templomról beszélt: a saját testéről, és arról a közösségről, ahol Isten nem kövek, hanem szívek között lakik. Amikor meghalt, a testének temploma lerombolódott és három nap múlva újjá épült a feltámadás által.
Ma, amikor a híreket görgeted, és azt látod, hogy a világrend alapjai remegnek, ne a „kövekre” nézz! Ne az életed látható bástyáitól várd a végső biztonságot. Van valami, amit sem tűz, sem ostrom nem emészthet meg: az az élet, amit Krisztusba rejtettél el.
Ne feledd: a falak leomolhatnak, de Isten szava és az Ő szeretete az egyetlen fundamentum, ami a romok felett is megáll.

IMA: Mennyei Atyám, bocsásd meg, hogy sokszor maradandónak hitt, földi bástyákba vetettem a bizalmamat. Taníts meg a látható kövek helyett az örökkévaló szavadra és a Te jelenlétedre építeni az életemet. Add, hogy békességem ne a körülményeim falain, hanem egyedül a Te rendíthetetlen kegyelmeden nyugodjon. Jézus Krisztus nevében, Ámen.