A láthatatlan gát

Ez a javaslat mindenkinek tetszett. Ekkor kiválasztották Istvánt, aki telve volt hittel és Szent Szellemmel, és Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és az antókhiai Nikoláoszt, aki felvette a zsidó vallást, és az apostolok elé állították őket. Az apostolok pedig rájuk tették a kezüket, és imádkoztak értük.
Isten üzenete egyre több embert ért el. Jeruzsálemben megsokszorozódott Jézus tanítványainak száma. Még a papok közül is sokan hittek Jézusban, és engedelmeskedtek neki.
Apostolok Cselekedetei 6. fejezet 5-7. versek



Az első gyülekezet vezetői kiválasztottak hét férfit. Nem akárkiket. Nem csak ügyes embereket. Nem csak gyors szervezőket. Nem csak olyanokat, akiknek volt idejük. Olyanokat kerestek, akiknek jó bizonyságuk volt, és akik telve voltak Szent Szellemmel és bölcsességgel. Ez megrázóan szép. Mert az asztalok körüli szolgálathoz is Szent Szellemmel telt emberek kellettek. Isten országában nincs „csak” szolgálat. Nincs olyan, hogy „csak ételt osztok”. Nincs olyan, hogy „csak pakolok”. Nincs olyan, hogy „csak segítek”. Nincs olyan, hogy „csak meghallgatok valakit”. Nincs olyan, hogy „csak csendben hűséges vagyok”. Ha Krisztusért, Krisztus Lelkével teszed, akkor az is szent.
István neve az első a felsorolásban.
Azt olvassuk róla, hogy telve volt hittel és Szent Szellemmel.
Nem azt, hogy híres volt. Nem azt, hogy erős kapcsolatai voltak. Nem azt, hogy tökéletes múltja volt.
Nem azt, hogy mindenki előtt bizonyítani akart. Hanem azt, hogy tele volt hittel és Szent Szellemmel. Ez az ember később az első vértanú lett. De mielőtt a kövek alatt bizonyságot tett Krisztusról, az asztalok mellett kezdett szolgálni. Ez nagy tanítás. Aki nem tud hűséges lenni a kicsiben, ne álmodjon tisztán a nagy dolgokról. Aki megveti az asztalt, nem érti a szószéket sem. Aki lenézi a háttérmunkát, még nem ismeri Krisztus útját. Aki csak ott akar szolgálni, ahol látszik, annak a szíve még gyógyulásra szorul. Jézus maga is asztalok mellett szolgált. Leült vámszedőkkel. Megtört kenyeret. Megmosta a tanítványok lábát. A menny Királya nem szégyellte a legalázatosabb mozdulatokat. Ezért a keresztény szolgálatban nem az tesz naggyá, hogy hányan néznek rád. Hanem az, hogy mennyire hasonlítasz Jézusra ott, ahol senki sem ünnepel.
A hét férfi között ott volt Fülöp is, aki később Samáriában hirdette Krisztust, majd az etióp főembernek is magyarázta az Igék jelentését. Ott volt Nikoláosz is, antiókhiai jövevény, aki korábban felvette a zsidó vallást. Ez sem véletlen. A gyülekezet éppen egy kulturális feszültséget kezelt. Görög hátterű és héber hátterű hívők között támadt panasz. És a megoldásban olyan férfiak kerülnek előtérbe, akiknek nevei görög hangzásúak. Mintha az apostolok azt mondanák: Nemcsak meghallottuk a panaszotokat. Komolyan is vesszük. Ez igazi lelki vezetés. Nem csak beszél a szeretetről, hanem úgy dönt, hogy a sebek gyógyulhassanak. Az apostolok ezután rájuk tették a kezüket, és imádkoztak értük.
A kézrátétel az ókori zsidó kultúrában, a rabbinikus tradícióban (szmicha) a tekintély, a felelősség és a szellemi felhatalmazás átadását jelentette. Az apostolok nemcsak munkát adtak a kiválasztott hét férfinak. Bizalmat, tekintélyt és szabadságot adtak nekik. Imádkoztak értük.
Mert Isten munkáját nem lehet pusztán jó szervezéssel végezni. A rend fontos. A felelősség fontos. A bölcs beosztás fontos. De ha nincs rajta Isten kenete, akkor csak vallásos gépezet lesz belőle.
Az apostoli kézrátétel nem üres forma volt. Annak jele volt, hogy ezek az emberek nem emberi ambícióból lépnek szolgálatba, hanem Isten népe előtt, Isten jelenlétében, Isten munkájára állnak oda. Ez hiányzik sokszor ma. Sok feladat kiosztásra kerül, de kevés ember van igazán imádságban hordozva. Megkérünk valakit, hogy szolgáljon. Aztán magára hagyjuk. Elvárjuk, hogy bírja. Elvárjuk, hogy ne fáradjon el. Elvárjuk, hogy mindig mosolyogjon. De vajon imádkozunk-e érte?
Egy gyülekezet nem attól lesz egészséges, hogy minden működik. Hanem attól, hogy az emberek nem eszközök benne, hanem testvérek. És ekkor történik valami csodálatos. „Isten üzenete egyre több embert ért el.”
Figyeld meg az összefüggést.
Rendezték az özvegyek ügyét.
Felemeltek Szent Szellemmel telt szolgálókat.
Az apostolok megmaradtak az imádság és az Ige mellett.
És Isten üzenete terjedni kezdett.
Sokszor azt hisszük, az ébredés csak nagy prédikációkkal jön.
De itt az Ige növekedése egy igazságosan rendezett asztal után következik.
Mert ahol az özvegy nincs elfelejtve, ott hitelesebben szól az evangélium.
Ahol a szolgálók nem versengenek, hanem együtt hordoznak, ott erő van.
Ahol a vezetők nem fulladnak bele minden részletbe, hanem imádkoznak és tanítják az Igét, ott élet fakad.
Ahol a háttérben szolgálók Szent Szellemmel teltek, ott a hétköznapi munka is mennyei illatot kap.
És a legmegdöbbentőbb mondat ez:
„Még a papok közül is sokan hittek Jézusban, és engedelmeskedtek neki.”
Olyan emberek, akik a régi rendhez tartoztak. Akik a templomi szolgálat részesei voltak. Akik számára Jézus követése nem egyszerű vallási döntés volt, hanem mély törés a megszokott életükben.
Mégis hittek. Ez az evangélium ereje.
Krisztus nemcsak azokat tudja elérni, akik távol vannak. El tudja érni azokat is, akik vallásosan közel vannak, de szívükben még nem adták meg magukat neki.
Van, aki nem azért veszett el, mert istentelenül él. Hanem mert vallásos élet mögé rejtette az engedetlenségét.
A papok hittek és engedelmeskedtek. Nem csak egyetértettek. Nem csak meghatódtak. Nem csak érdeklődtek. Nem csak azt mondták: „van benne valami”. Engedelmeskedtek. Mert az igazi hit mindig elindít valamerre.
A hit, amely soha nem mozdít meg, lehet, hogy csak vélemény.
A hit, amely soha nem hajt térdre, lehet, hogy csak örökség.
A hit, amely soha nem változtat döntéseken, lehet, hogy csak vallásos megszokás.
Jézus nem csak azt kéri, hogy csodáld Őt. Azt kéri, hogy kövesd.
Ezért ez az ige ma nagyon egyszerűen kérdez:
Van-e benned olyan rendetlenség, amely akadályozza Isten üzenetének terjedését?
Van-e olyan ember körülötted, akit észrevétlenül mellőztél?
Van-e olyan szolgálat, amit lenéztél, pedig Isten szentnek látja?
Van-e olyan feladat, amit görcsösen kézben tartasz, pedig Isten már rég másokkal is hordozni akarja?
Van-e olyan hit benned, amely már tudja az igazságot, de még nem engedelmeskedik neki?
Mert Isten üzenete ma is növekedni akar.
De nem csak posztokon keresztül.
Nem csak prédikációkon keresztül.
Nem csak énekeken keresztül.
Hanem rendezett szíveken keresztül.
Igazságosan kezelt panaszokon keresztül.
Hűséges háttérszolgálókon keresztül.
Imádkozó vezetőkön keresztül.
Engedelmes embereken keresztül.
Ahol a szívek helyükre kerülnek, ott az Ige utat talál.
Ahol a szolgálat nem hiúságból, hanem Szent Szellemből fakad, ott a csendes munka is gyümölcsöt terem.
Ahol az emberek nem rangot keresnek, hanem Krisztust szolgálják, ott megsokszorozódik az élet.
Ne becsüld le azt, amit Isten ma rád bízott.
Lehet, hogy nem látványos.
Lehet, hogy senki sem tapsol.
Lehet, hogy csak egy asztal.
Csak egy beszélgetés.
Csak egy segítség.
Csak egy imádság.
Csak egy hűséges döntés.
De Isten kezében a „csak” is szentté válik.
És ki tudja?
Lehet, hogy amit ma alázattal elvégzel az asztal mellett, abból holnap emberek megtérése, gyógyulása és Isten üzenetének terjedése születik.
Mert Isten országában a nagy áttörések gyakran ott kezdődnek, ahol valaki hűségesen beáll a kicsinek tűnő szolgálatba.

IMA: Mennyei Atyám, a rend és a békesség Istene! Leteszem Eléd a hitemet, a családomat és a mindennapi munkámat. Bocsásd meg nekem, hogy oly sokszor a saját irányitásom alá akartam vonni mindent, és a bizalmatlanságommal elzártam a növekedés útját!
Szentlélek, tölts be engem és a környezetemet bölcsességgel! Adj nekem alázatot és bátorságot, hogy felelősséget és bizalmat tudjak adni a mellettem állóknak. Uram, hozd el a Te isteni rendedet az életembe! Hiszem és vallom, hogy amikor a belső dolgaim a helyükre kerülnek, a külső akadályok maguktól leomlanak. Égess ki belőlem minden félelmet és görcsösséget! Nyisd meg a kapukat az áttörés előtt, hogy a Te neved dicsőüljön meg, és még a legkeményebb szívek is felismerjék a Te jelenlétedet az életemben! Jézus Krisztus nevében, Ámen!