Ha Isten irányít, javadra válik...

Miután Istvánt megölték, a hitetlenek a hívők ellen támadtak, és üldözték őket. Ezért a hívők minden irányba elmenekültek Jeruzsálemből. Eljutottak egészen Föníciáig, Ciprusig és a szíriai Antiókhia városába. Mindenhol hirdették az örömüzenetet, de csak a zsidóknak. A hívők között azonban voltak Ciprus szigetéről és Cirénéből származók is. Amikor ezek a szíriai Antiókhiába értek, ott a görögöknek is hirdették az Úr Jézusról szóló örömüzenetet. Az Úr hatalma volt velük, így nagyon sokan a görögök közül is megváltoztatták a gondolkodásukat, Istenhez fordultak, és hittek az Úrban.                  Apostolok Cselekedetei 11. fejezet 19-21. versek



Lukács doktor és apostol által a Szentlélek, miután arról beszélt hogyan terjedt el az evangélium a római Kornéliusz és házának, barátainak sokasága között, elkezd beszélni arról, hogy a görögökhöz hogyan jutott el az evangélium. Hiszen nem tudjuk pontosan, hogy ki volt a "nagyrabecsült Teofilusz, (akinek az Apostolok Cselekedetei nevű bibliai könyvet címezte), de az bizonyos, hogy a neve görög eredetű.

István vértanúhalála után nehéz idők kezdődtek Jeruzsálemben. A hívőket elkezdték üldözni, a családok szétszakadtak, az életük munkája egyetlen éjszaka alatt ment tönkre. Az emberek elmenekültek. Úgy tűnt, a gyülekezetnek vége, a mozgalom elbukott, és a félelem győzött. De nézd meg, mi történt valójában!

A menekülők eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig. Nem panaszkodni mentek. Nem sebeket nyalogatni mentek. Azt a tüzet, amit Jeruzsálemben kaptak, magukkal vitték a sivatagon át. Az üldöztetés szétfújta a parazsat, és ahol földet ért, ott újabb tüzek gyúltak. A nekik szánt csapás lett a legnagyobb lehetőség.

Kevesen tudják, de az ókori világban és a rabbinikus gondolkodásban Jeruzsálem volt az egyetlen szellemi központ. A hívők kényelmesen elvoltak a megszokott falak között. Ha nincs a krízis, soha nem lépnek ki a kényelmi zónájukból. Isten megengedte a vihart, hogy kimozdítsa őket a megszokásból.

A pszichológia ezt nevezte el „poszttraumás növekedésnek”. Amikor a legnehezebb élethelyzet, a legmélyebb veszteség váltja ki a legintenzívebb belső fejlődést és áttörést.

1914-ben Thomas Edison hatalmas laboratóriuma és gyára kigyulladt. Egyetlen éjszaka alatt a teljes életműve, a tervrajzai és a több millió dolláros felszerelése a hamu martalékává vált. Másnap reggel a 67 éves Edison végigsétált a füstölgő romokon, és ezt mondta a fiának: „A katasztrófáknak óriási értékük van. Minden hibánk és tévedésünk porrá égett. Hálát adok Istennek, hogy újrakezdhetjük.” Ezután 17 évig dolgozott tovább és értékes találmányokkal ajándékozta a világot.

Hányan vagyunk úgy ma, hogy egy lezárt fejezetet, egy kirúgást, egy elrontott kapcsolatot vagy egy fájdalmas veszteséget gyászolunk? Azt hisszük, a történetünknek vége. Pedig Isten csak átirányítja az életünket.

Nézd meg a névtelen hívőket Ciprusról és Cirénéből! Nem voltak híres apostolok. Nem volt neves tisztségük. Amikor Antiókhiába értek, megtették azt, amit addig senki: megszólították a görögöket is. Lerombolták a kulturális falakat.

És mi történt? „Az Úr hatalma volt velük, így nagyon sokan hittek az Úrban.”

Isten nem a kényelmes helyszíneken mutatja meg a legnagyobb erejét, hanem a pusztai áttörésekben.

Három üzenet van ebben a mai napra a szívednek:

Ne a romokat nézd, hanem a célt! Ami téged szétszórt, az Istennél vetés volt. A veszteséged nem a végállomás, hanem egy új kezdet.

Nem kell híresnek lenned ahhoz, hogy Isten használjon! Az antiókhiai áttörést nem Péter vagy Pál hozta el, hanem névtelen hívők, akik egyszerűen beszéltek Jézus csodálatos módon szabadító szeretetéről. Isten a te hétköznapi hűségedet akarja használni.

Merj megszólítani új embereket! Kilépni a megszokott körökből félelmetes. De Isten keze azokkal van, akik készek hidat verni oda, ahová mások félelmből nem mernek lépni.

IMA: Istenem! Köszönöm, hogy az én veszteségeim és kríziseim nem érnek váratalnul Téged. Bocsáss meg, amikor a veszteségeim felett sírtam, és nem vettem észre az új kapukat, amiket te nyitottál meg előttem! Kérlek, add nekem azt a tüzet, ami ezekben a névtelen hívőkben égett! Adj bátorságot kilépni a kényelmi zónámból, és felállni a romokból! Tölts meg a te Szent Szellemeddel, hogy bárhová vet is az élet, a te megváltó szeretetedről tanúskodjam! Jézus Krisztus nevében, Ámen!