Miután Szilász és Timóteus megérkezett Macedóniából, Pál minden idejét annak szentelte, hogy Isten üzenetét hirdesse a zsidóknak, és minden erejével meggyőzze őket arról, hogy Jézus a Messiás. A zsidók azonban elutasították az üzenetét, és kitartóan ellenkeztek Pállal, sőt, szidalmazták és átkozták. Ekkor Pál lerázta ruhájáról a port, és azt mondta nekik: „Ha nem fogtok üdvözülni, arról csak ti tehettek! Az én lelkiismeretem tiszta, mert mindent megtettem, hogy megmentselek titeket. Mostantól kezdve a görögökhöz megyek.”
Apostolok Cselekedetei 18. fejezet 4-6. versek
.png)
Ismered azt a mardosó érzést, amikor mindent megteszel valakiért, a szívedet is kiteszed elé, és cserébe csak hideg elutasítást, vagy ami még rosszabb, dühöt és támadást kapsz?
Pál pontosan ezt élte át Korinthusban. Hétköznap sátrat varrt, sebes és kérges volt a keze a kemény munkától. Szombatonként pedig beállt a zsinagógába, és minden maradék energiáját arra szánta, hogy meggyőzze a saját népét: megérkezett a Szabadító. Aztán megérkeztek a barátai, Szilász és Timóteus. Hirtelen lett egy kis hátországa, és ahelyett, hogy pihent volna, rákapcsolt. Szó szerint minden idejét és erejét rájuk áldozta.
És mi volt a jutalma? Nem tapsvihar. Nem könnyes megtérések. Hanem szidalmazás, gyűlölet és átok.
Ha próbáltál már megmenteni egy tönkremenő házasságot, ha próbáltál már lehozni egy felnőtt gyermeket valamilyen pusztító útról, vagy ha megpróbáltad megosztani a hitedet valakivel, akit nagyon szeretsz, és a falnak ütköztél, akkor pontosan ismered ezt a fájdalmat. A tapasztalt vízimentők tudják a legjobban: a fuldokló ember a pánikban nagyon gyakran agresszívvá válik. Kétségbeesetten kapálódzik, és sokszor éppen azt az embert próbálja a víz alá nyomni, aki az életét akarja megmenteni.
Mit tesz Pál ebben a szívszorító helyzetben? Valami olyasmit, ami a korabeli hallgatóság számára sokkoló volt. Lerázza a ruhájáról a port.
A zsidó hagyomány szerint az utazók akkor rázták le a port a sarujukról és a köpenyükről, amikor pogány területről léptek vissza a Szentföldre. Ezzel jelezték, hogy a bálványimádó világ tisztátalanságából egyetlen porszemet sem akarnak magukkal vinni. Pál most a saját népének, a legvallásosabb embereknek a zsinagógájában teszi meg ezt a prófétai mozdulatot. Ezzel üzeni: „Köztem és köztetek eddig tartott az út.”
Majd mond egy mondatot, ami a lelki egészség és a határok meghúzásának egyik legősibb és legmélyebb alapelve: „Az én lelkiismeretem tiszta, mert mindent megtettem... Mostantól kezdve a görögökhöz megyek.”
Pál itt Ezékiel próféta őrállójára utal (Ez 33). A törvény úgy szólt: ha az őrálló látja jönni a veszélyt, és megfújja a kürtöt, de a város nem figyel, a pusztulásukért ők maguk a felelősek. De ha az őrálló hallgat, az emberek vére az ő lelkén szárad. Pál kimondja: „Én megfújtam a kürtöt. Ti jóllehet hallottátok, nem érdekel titeket. Többet nem tehetek.”
Keresztényként hajlamosak vagyunk egy pusztító terhet, egy hamis bűntudatot cipelni a vállunkon. Azt hisszük, hogy nekünk kell megmentenünk az embereket. Sokan egy életen át ostorozzák magukat egy családtagjuk döntései, vagy egy barátjuk sorsa miatt. Álmatlanul forgolódnak, és azt kérdezik: „Mit rontottam el? Mit mondhattam volna másképp?”
Isten ma fel akar szabadítani ebből a börtönből. Figyelj jól: felelősséged van az emberek felé abban, hogy megoszd velük a Krisztusról szóló örömhírt, de nem vagy felelős azért, hogy ők mit kezdenek az örömhírrel. Ez már kizárólag az Ő felelősségük. Ha Isten Szavát hirdeted és megvetik, nem téged vetnek meg, hanem az egyetlen esélyüket az életre.
Felelős vagy azért, hogy szeresd őket. Hogy elmondd nekik az igazságot őszintén és változtatás nélkül. Hogy imádkozz értük. Hogy példát mutass. De nem léphetsz be a szívükbe, hogy meghozd helyettük a döntést. Azt a kilincset csak ők tudják lenyomni belülről. Isten a világmindenség Uraként is tiszteletben tartja az ember szabad akaratát. Mi sem tehetünk másképp.
Egyszer valaki megkért, hogy beszéljek a rokonával, aki valamikor az Urat követte, de rosszabb állapotba került, mint azok, akik Isten létezésében sem hisznek.
Beszéltem az illetővel, de hajthatatlan maradt. A rokona aggódva kérdezte: " Most mi lesz?"
Őszintén azt mondtam neki: " Nem engedhetem meg magamnak, hogy leragadjak olyan embernél, aki elutasítja az örömhírt és várjam, hogy meggondolja magát, amikor emberek százezrei még csak egyszer sem hallották a tiszta, teljes evangéliumot, hogy eldönthessék kell nekik vagy sem?"
És figyeld meg Pál zseniális lépését: a visszautasítás nem tette őt keserűvé, és nem adta fel a küldetését. Csak irányt váltott. Azt mondta: ha ez az ajtó bezárult, megyek a görögökhöz. Odamegyek, ahol nyitott szívekre találok.
Ha ma te is állsz egy zárt ajtó előtt, amit hiába dörömbölsz, már véresre verted a kezed, és mégsem nyílik – állj meg. Lehet, hogy itt az ideje lerázni a port. Lehet, hogy itt az ideje kimondani: Uram, én megtettem, amit tudtam, mostantól a Te kezedbe teszem őt. Ne engedd, hogy egyetlen ember vagy egyetlen közösség elutasítása megfosszon attól az elhívástól, amit Isten az életedre bízott. Mert miközben te egy bezárt ajtót figyelsz, valahol a közelben már nyílik egy másik, ahol éhezik azt a szeretetet, békességet és igazságot, amit Isten a szívedbe helyezett és köteles vagy továbbadni.
IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te pontosan látod, hányszor fáradtam el abban, hogy próbáltam segíteni valakinek, aki elutasította azt. Bevallom, sokszor cipelek olyan terheket és bűntudatot, amelyeket nem nekem kellene hordoznom. Kérlek, adj bölcsességet, hogy felismerjem, meddig tart az én felelősségem, és hol kezdődik a másik emberé. Segíts meghúzni az egészséges határokat a kapcsolataimban! Ma a Te kezedbe teszem azokat a szeretteimet, akiket eddig a saját erőmből próbáltam megváltoztatni. Érintsd meg a szívüket a Te Szentlelkeddel. Nekem pedig adj bátorságot, hogy ne ragadjak le a bezárt ajtóknál, hanem meglássam azokat az új utakat és embereket, akiket Te készítettél számomra. A Jézus Krisztus nevében imádkozom, Ámen.
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése